Ahhoz hogy higgyen valaki Istenben elég hülye vagy elég okos kell hogy legyen?

Van korreláció, de szét kell választani a kérdést:

- NAPJAINKBAN, EURÓPÁBAN már egy gyereket ha normálisan, vallásmentesen nevelnek, akkor nagyon jó eséllyel NEM LESZ HÍVŐ. Csak akkor, ha erős hajlama van a hitre.

- Az idősebb emberek itt nem számítanak, mert őket belenevelték a hitbe. Fiatalon nagyon is jól alakítható az ember. Valamint a közösség szerepe is nagyon erős: ha fiatal korodban körülötted mindenki hívő, akkor valószínűleg te is az leszel, mert hozzájuk akarsz tartozni.

Szerintem elég nyitottnak kell lennie a jóra és az igazságra. Ajándékot adni -mert a hit ajándék- viszont lehetséges függetlenül attól, hogy valaki milyen értelmi kapacitással rendelkezik. Vagyis ilyen módon nincs függő viszonyban az intellektus a hittel, úgy gondolom. Itt sokkal inkább az ajándékozó képességén múlik, akinek pedig kétségtelenül lehet ilyen képessége, hogy a megajándékozott koordinátáihoz igazítsa az ajándék csomagolását.

Ha mindenképp különbséget kéne tennem ilyen értelemben ember és ember közt, akkor valahol afelé keresgélnék, hogy mennyire szilárd, illetve hajlékony egy ember gerincoszlopa, s így mennyire képes, vagy nem képes a hitben kapott igazságot elhordozni és életre váltani, ami aztán visszahat az ember hitére.

Na, a #3-as tipikus példány.

"elég nyitottnak kell lennie a jóra és az igazságra."

Ez aztán a kiváló gondolat!

Tehát akkor az ateisták képtelenek a jóra és az igazságra. Nem?

"valahol afelé keresgélnék, hogy mennyire szilárd, illetve hajlékony egy ember gerincoszlopa, s így mennyire képes, vagy nem képes a hitben kapott igazságot elhordozni és életre váltani"

Így lehet szép szavakkal gyalázni az ateistákat.

"a hitben kapott igazságot"

Külön kiemelném: miféle IGAZSÁGOT??? Ez egy HIT! Mióta nevezzük igazságnak a hitet? Ha TUDNÁNK, hogy ez egy igazság, akkor hívhatnánk úgy!

Úgy érzem, ide nem nagyon jönnek olyan emberek, akik tényleg szeretnék megérteni ezt a témát. Nem fekete-fehér. Nem olyan, hogy aki okos, az hívő, aki meg buta, az nem. Nem is fordítva.

Egyrészt: egy embernek vagy van ERŐS hajlama a hitre, vagy nem. A nők pl. sokszor erősen érzelmi típusok, és így persze hívők is.

A másik dolog, hogy egy embernek minél nagyobb a TUDÁSA, annál kevesebb hitre van szüksége.

Jó, persze: a nagy tudással együtt jár, hogy látja, mi mindent nem tud még... DE! amit TUD, azt JÓL TUDJA! Ahhoz már nem kell hit!

És a szokásos "a világ túl bonyolult ahhoz, hogy magától legyen" és hasonló szövegek azok a butaságról árulkodnak. Arról, hogy még NINCSEN tudásod. Lehet, hogy nem is lesz soha, ha így állsz hozzá.

Végül: akinek nincsen túl sok esze, nem egy gondolkodó típus (hanem mondjuk érző), ő is jobban jár, ha inkább hisz. Akkor támaszkodhat valaki nála okosabbra, és HA SZERENCSÉJE IS VAN, akkor sikeresebb lesz, mintha a saját tudásával próbálna boldogulni.

Az igazi ateista élethez több ész kell, mint a hívőnek - ahhoz, hogy tényleg sikeres ember legyen belőle. Akinek van, annak viszont ez a jó választás!

Mint írtam: nincs 100%-os összefüggés.

Azon kívül, akit így neveltek...

Azon kívül a környezet hatása...

De ugye, használni is kell az észt.

Vidiripi

Kérdező!

Csak elég alázatosnak kell lennie!

2. válaszoló!

"NAPJAINKBAN, EURÓPÁBAN már egy gyereket ha normálisan, vallásmentesen nevelnek, akkor nagyon jó eséllyel NEM LESZ HÍVŐ. Csak akkor, ha erős hajlama van a hitre."

Látod nincs 100% recept! Mivel csak nagyon jó eséllyel nem lesz az! Így nem nevelés kérdése a dolog. Fogságban született ragadozó is támad már rá arra aki eteti. A hit nem nevelés kérdése. Ha az lenne akkor csak azok hinnének akiket erre nevelnek. De a helyzet az, hogy előfordul hogy a nevelés ellenére sem hisz!

"Valamint a közösség szerepe is nagyon erős: ha fiatal korodban körülötted mindenki hívő, akkor valószínűleg te is az leszel, mert hozzájuk akarsz tartozni."

Vagy senki sem hívő és még is az leszel fiatal korod ellenére vagy később idősebben. Mert hogy korhoz sincs kötve!