Melyik a kedvenc József Attila versed?

A Dunánál

Ülni,állni,ölni,halni

ÖSSZETÖRT SZÍVEM...

Összetört szívem bús kesergője

Csókot kért tőled, néma halott,

Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle,

Boldogan virulsz, ahol vagy, ott.

Oh! ha leszállnál a magas égből

S lelkem akarnád vídítani,

Könnyem, mely most hull sűrűn szememből,

Nem volna tovább mért ontani.

Vagy ragadjál ki, hő szerelmeddel

Földi posványság csápjaibul,

Várlak epedve, kedvesem! jöjj el!

Szánd meg a könnyem, mely egyre hull.

Összetört szívem bús kesergője

Csókot kér tőled, néma halott.

Nem szeretsz már te, nem hallsz felőle,

Nem kellesz nékem, oh! átkozott!

Nagyon sok versét kedvelem, több kedvencem is van, mostanában ez passzol leginkább a lelkiállapotomhoz.

MONDD, MIT ÉRLEL...

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

akinek nem jut kapanyél;

kinek bajszán nem billeg morzsa,

ki setét gondok közt henyél;

ültetne krumplit harmadába

s nincs szabad föld egy kapa se,

s csomókban hull a hajaszála

s nem veszi észre maga se?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

akinek öt holdja terem;

lompos tyúkja kárál a torsra

s gondjai fészke a verem;

s igája nem zörög, sem ökre

nem bõg elnyújtva - nincs neki -

s mélyérõl párolog a bögre,

ha kis családját eteti?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki maga él, maga keres;

levesének nincs sava-borsa,

hitelt nem ád a fûszeres;

egy tört széke van, hogy begyújtson,

repedt kályháján macska ül,

ritmust lóbál az ajtókulcson,

néz, néz, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki családjáért dolgozik;

veszekszenek, kié a torzsa,

és csak a nagy lány néz mozit;

a nõ mindíg mos - lucsok holtja -

szájíze mint a fõzelék

s a szigor a lámpát ha eloltja,

csend fülel, motoz a setét?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki a gyár körül õgyeleg;

helyén a kapszlit nõ kapdossa

s elfakult fejû kisgyerek;

s a palánkon hiába néz át,

hiába cipel kosarat,

szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák

s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki sót mér, krumplit, kenyeret,

hozomra, újságpapirosba

s nem söpri le a mérleget;

s ritkás fény közt morogva rámol

- az adó hosszú, nagy a bér -

s mi haszna sincs, hiába számol

többet a petróleumért?

S mondd, mit érlel annak a sorsa,

ki költõ s fél és így dalol;

felesége a padlót mossa

s õ másolás után lohol;

neve, ha van, csak áruvédjegy,

mint akármely mosóporé,

s élete, ha van élte még egy,

a proletár utókoré?!

1932. január

(Az utolsó sort elhagytam volna, de a többi jóformán még ma is érvényes...)

Nekem az A hetedik. Benne van az egész élet.

Ha valaki be tudja tenni, köszönöm.

Nekem a Tanitások I. (Lesznek akik kinevetnek)

Ha érdekel kérdező akkor nézd meg ,szerintem nagyon jó vers.Ha berakod az sem baj :)

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva -

ha semmije sincs, nem is kerül sokba

ez az embernek. Semmiképp se többe,

mint az állatnak, mely elhull örökre.

Ha féltem is, a helyemet megálltam -

születtem, elvegyültem és kiváltam.

Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,

ki ingyen adott, azt szerettem érte.

Asszony ha játszott velem hitegetve:

hittem igazán - hadd teljen a kedve!

Sikáltam hajót, rántottam az ampát.

Okos urak közt játszottam a bambát.

Árultam forgót, kenyeret és könyvet,

ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,

de ágyban végzem, néha ezt remélem.

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.

Éltem - és ebbe más is belehalt már.

No, meg az Óda, a Levegőt!, az (Íme, hát megleltem hazámat...), a Gyönyörűt láttam, és a világ egyik leggonoszabb verse, a Nagyon fáj..