Csernus fájtalom arcai című könyvben olvastam hogy a kis gyerek szeretheti úgy a mamát hogy nem szereti amit neki csinál ezt hogy értsük?

"Körülbelül négy hónappal ez¬előtt be vólt nekem írva egy Patrik nevű páciens. Kimen¬tem, hogy fogadjam őt, ott ült egy hölgy, kérdem tőle, hol van a Patrik. Aztán megláttam: egy tízéves kisfiú vólt, akit az édesanyja hozott el hozzám. És akkor megijedtem. Hi¬szen én, az úgynevezett felnőttekkel foglalkozom. Mit tu¬dok kezdeni egy gyerekkel? Erre nem tanítottak! Aztán meghallgattam a problémát, ami az vólt, hogy ez a tízéves kölyök nem akart semmit sem enni, csak sajtos pogácsát, meg ásványvizet ivott. Már mindenhol jártak, gyermekpszichiáternél, gyermekpszichológusnál, és továbbra is csak sajtos pogácsát evett és ásványvizet ivott. Viszont nagyon jól tanult, imádták a többiek, ő volt a domináns ember az osztályban, tízévesen egy utánpótláscsapatban focizott, és ő lett a csapatkapitány. Én nem tudtam, mit mondhatnék egy kölyöknek, és féltem, hogy valami hülyeséget csinálok. És akkor lementem a gyerekek szintjére, és megpróbáltam neki elmagyarázni, mi az a tisztelet. Ezt most csak azért me¬sélem, hogy tudják, amikor az ember szembenéz a félelem¬mel, milyen folyamatokon megy át - én borzasztóan féltem, hogy meg fogom-e találni vele a közös nyelvet. Szóval el¬mondtam neki, hogy az édesanyja nagyon szereti őt, és mindig szívvel-lélekkel főz neki, csinálja neki a rántott husit. Márpedig ha ez így van, akkor erre neki oda kell figyel-

nie, és hogy szeretheti úgy a mamát, ha nem szereti azt, amit neki csinál. És ült a kölyök, és éreztem, hogy megér tett"