Szerinted számít a pénz? "A pénz nem boldogít": egyetértesz? Mit szólsz a dilemmámhoz?

Nekem sincs túl sok barátom,de aki a barátom,az tényleg igazi barát,nem csak haver.Mellette ott van a családom (szülők,papa,nagynénik,nagybátyj,tesó,unokatesók...) akik szeretnek és én is őket:)

Szerintem hiába lenne sok pénzem,ha közbe kihasználnának,megaláznának stb. nem lennék boldog.A boldogság nem csupán a pénztől függ!Lehet boldog valaki úgy is,hogy nincs sok pénze.Az élet nem fenékig tejfel,meg kell tanulni beosztani a pénzt és akkor nem lesznek gondok.

15/L

Egyetértek!!!

A hülye állítja csak,hogy a pénz nem boldogít...nem a fenéket nem! Én anya vagyok,és épp emiatt érzem így..na meg feleség...éltünk úgy a válság előtt,hogy a férjem ajándékokkal kedveskedhetett nekem,és pedig a gyerekeknek,bárhová elmehettünk,strand,mozi,programok,amik igenis a pénzzel járnak, és a programok meg még közelebb hoztak minket egymáshoz..emellett azt főztem napi szinten amit akartam,és nem feltétlen olcsó vacak alapanyagokból..ez szintén öröm volt a családnak,nekem is,hogy amikor vásárolni mentem,nem az árakat kellett mániákusan lesnem,hanem csak arra figyelhettem,ki mit kíván,és egyszerűen megvettem az alapanyagokat.

Jó ideje nem így van.....és az sem volt luxus,hogy normál szinten az előbb leírtak szerint éltünk..az volt a normális...

Most meg remegés,ideg,mi lesz holnap...

Igenis boldogít a pénz,de minimum stresszmentesít,és a nyamvadt magne b6 nem segít,miszerint nem is há haragszol,csak nagy rajtad a nyomás

Normális emberek nem csak pénzes szórakozóhelyekre járnak, illetve fordítva is igaz: attól, hogy valaki jól szituált és jó modorú, még lehet egy féreg. Elhiszem, ha a környezetedben nincsenek normális emberek (én is például egy isten háta mögötti helyen élek, ahol mindenki kocsmázik meg kefél fűvel-fával, és nincs közös témánk), de nem tudsz valahol keresni másokat?

Hogy ne legyek off: szerintem a pénz bizonyos szinten boldogít, illetve az boldogít, amit pénzen kapni tudok. Ha saját állásom lesz, nem akarok úgy élni, mint a rokonságom és a család, hogy alig van pénzünk a számlákat kifizetni, és mindenen spórolni kell, mert szűk a keret, nincs normális ruhára vagy szórakozásra sem. Viszont mocskosul gazdag sem lennék, egyrészt mert egy nagyon gazdag ember sosem tudhatja, kik az igazi barátai, másrészt meg egy idő után hozzászokik, hogy neki mindene megvan. Én középen szeretnék maradni egy normális állással, ahol tudok félretenni egy keveset, vagy költeni a kajánál meg a ruhánál kicsit többre, és élhetnék a hobbimnak. Ennek örülnék, szóval, engem kicsivel több pénz bizonyos szinten (hobbi, szükségletek, szórakozás) boldoggá tenne. A magánélet más ügy, nem ettől függ (szerintem).

Én boldogabb vagyok,ha van pénzem.A pénz ad egy bizonyos szabadságot,biztonságérzetet,ami nekem nagyon fontos.Viszont vannak dolgok,amik nélkül nem lennék boldog akkor sem,ha milliárdos lennék.Ilyen például az egészség,a családom,a hobbijaim.

De azt tudnod kell,hogy sajnos a befolyásos,jól szituált emberek között is bőven akadnak tapló,bunkó,kocsmás egyedek és szerényebb anyagi helyzetű emberek között is vannak jó modorú urak és hölgyek.

aki magának teremti meg a pénzt, igenis boldogít. nekem szüleim sosem tudtak segíteni és sosem volt pénzünk. én fősuli mellett mekiben dolgoztam, összegyűjtöttem egy saját lakásra, egyre jobb és jobb munkahelyeim lettek mert tanultam ezerrel, és igenis élvezem, hogy vezető beosztású fizetésem van, és bármit meg tudnék venni.

a pénz konkrét elköltése viszont nem boldogít engem, a takarékoskodó szemlélet teljesen megmaradt és szerintem meg is marad egész életemben, szinte extázist okoz, ha minél kevesebb pénzből ki tudom hozni a heti kaját, vagy jó áron tudok megvenni valami jó cuccot.

akit támogatnak a szülei/ férje stb. -az szerintem csak elégedett az állapottal, és amint megszűnik vagy romlik ez az állapot, kétségbe esik.

A pénz nem boldogít, viszont az élethez pénz kell, a boldogsághoz pedig élet. Szóval legfeljebb egy összetevő, de nem feltétlenül jelent boldogságot.

Amúgy bizonyos szint felett meg inkább csak ront a helyzeten, mert felsőbb körökben már elvárnak bizonyos rongyrázást, ami meg pont hogy nem boldogít, inkább csak kolonc.

Az emberi értékek pedig nem anyagi helyzet függők, vagy van aki szerint a bunkó újgazdag jobb ember mint a bunkó kőműves? A szórakozóhelyekről meg azt tapasztalatom, hogy nem feltétlenül a drágább a jobb.

A pénz boldogít: rossz lenne nekünk, ha nem létezne. Túrhatnánk a földet, vagy más módon dolgozhatnánk és csereberélnünk kéne, ha nem tudnánk előállítani, amit a másik, de kell. Mennyivel jobb most, hogy mindent megkapni , de kizárólag pénzért. El kell menni pénzt keresni, eközben a munkaadót és az államot éltetni. A maradékból megkapható, amit akarsz, itt már csak 25-100+ % adót fizetsz a vásárlás során, talán csereberélni se tudnál kisebb veszteséggel. Ami megmaradt, azt az infláció eszegeti, ha túl sok évig gyűjtöd/tárolod, elveszti az értékét. Viszont akiké a pénzkibocsátás monopóliuma, azok akkor és annyit nyomnak belőle, amennyit akarnak: a fedezete az, hogy törvény kötelez mindenkit a használatára és a megkerülése eljárást von maga után.

Én szabadságot szeretnék, nem pénzt.

Mert tudod, lehet, hogy a mostani környezetedben lévő "nembarátaid" tapló bunkók, nevezzük disznóknak, de cseppet se bizonyos, hogy a palotában élő, fürdetett, sminkelt röffencsek adott szituban kevésbé viselkednének undorítóan. Persze hinni bármit lehet, pontosan a hit az, amivel rávehetők a prolik, hogy tapossák tovább a malmot.

Amúgy pedig lásd Norbit és a többi 'sztárt': valamit letettek, ami a nép egy részének ehető volt, nekik pedig a kiemelkedés. Tedd meg, ne álmodozz. Ha kiemelkedtél, hódíts meg más országokat, próbálj szerencsét.