Fontos, hogy elfogadjanak mások?

Egy darabig fontos, hogy elfogadjanak mások, az egyik legfontosabb dolog a világon. A legtöbb embernek élete végéig nagyon fontos marad, és soha nem kérdőjelezi meg, hogy mindenáron kötelező-e a külvilág elvárásainak megfelelni (megjegyzem, ők a szerencsések). Vannak azonban öntudatos, érzékeny, intelligens emberek, akiknek egy idő után nem elég, ha mások "szolgái" lehetnek, és felteszik maguknak a kérdést, hogy mindenáron meg kell-e felelniük (mert ez a kényszeres megfelelés nyilván nem teheti boldoggá az értelmes embert). Ekkor indul el a személyes identitás-keresés, amelyek a kezdetekkor általában nagy magányossággal, elkülönéssel és olykor lelki válsággal jár együtt. Viszont, ha egyszer lélekben, gondolatban eljutottál ide: hogy több akarsz lenni, mint a külvilág statisztája, akkor nincs visszaút: végig kell menned rajta. És ha eljutottál idáig lélekben: már nem foglalkozol vele, hogy elfogadnak-e mások (persze az észszerű határokon belül, tehát nem követsz el bűncselekményeket stb.), tehát innentől fogva már nem foglalkoztathat ez a kérdés, hiszen különben nem tudnál kitörni a számodra boldogtalanságot, elégedetlenséget okozó szituációból. Tehát nincs más választásod, mint megtanulni felülemelkedni az elvárásokon (csúnyábban szólva leszarni őket). És tudod miért? Mert függetlennek, szabadnak lenni egy olyan vágy, ami az olyan embert, mint te vagy én vagy az 1. válaszoló, soha nem fogja szabadon engedni. Furcsa, de a személyes szabadság és a függetlenség iránti vágy ugyanolyan rabság, amelyből nem tudsz szabadulni, mint pl. a megfelelésvágy. Viszont az emberi létállapot eleve csapdákba és függőségekbe vezet, és a szabadságvágy vagy a másoktól független identitás-keresés még mindig az egyik legjobb, amit választhatunk.