Mások miért találják meg olyan könnyen, egyszerűen mivel szeretnének foglalkozni az életükben? Én miért nem?

Két dolog miatt vagyok én is így. Egyik, hogy nagyon sokminden érdekel, nagyon sok dolog le tud kötni, szinte bármilyen témában szívesen elmerülök. Mindig is ilyen voltam, gyerekkoromban is. 14 évesen a bizonyos "pályaválasztáskor" pl nem tudtam dönteni, hogy mit is lenne jó tanulni. Akkor ezt a sokféle érdeklődésemet nem láttam át, és azt gondoltam, hogy selejtes vagyok, mert nincs 1 (vagy egy néhány) téma ami kifejezetten érdekel.

A másik ok nálam, hogy az anyám rettentően tudott befolyásolni, én hittem neki, hogy ő az idősebb, csak igaza van... Ez eddig jó is lenne. Csak az a baj, hgoy anyám nem aszerint irányított, hogy én miben lennék jó, tehetséges, vagy mi az a téma/szakma amivel biztosan találnék munkát és megélhetést. Nem. Hanem amit ő tanult, azt a szakmát ismeri, neki abban van helye és arra irányított engem is, annyi különbséggel, hogy én végezzek főiskolát is, mert ma már lehet sőt követelmény és eszem is van. Na csak arra nem gondolt, hogy protekció és gyakorlat nélkül nem lehet munkát találni telített szakmában.

Mely szakma egyébként engem rohadtul nem érdekel már (akkor is kompromisszumként fogadtam el és nem voltam motiválva), mert tudom, hogy azok az iskolák, ami fölött 14 éves koromban elsiklottunk, hogy "ugyan oda ne jelentkezz, mert akkor csak tanár lehetsz vagy kutató", azok bizony nagyon érdekelnek! De mivel nem tanultam azt, így hobbinak nevezni is túlzás. Most 30 évesen már tudnák magamnak útirányt, de már késő, az a baj...

Én is mindig irigyeltem azokat, akik már ovis koruktól fogva készültek valamire... Bár ők meg eléggé szűklátókörűek, mégha a munkájukban motiváltak és sikeresek is.

Azoknak is szerencséjük van, akiket a szüleik okosan irányítanak! Ez szerintem 70%-ot nyom a latba legalább!

Csak egy baj van, ha nem tudod, ki vagy. Ha rájössz, minden a helyére kerül. Olvass önismereti könyveket, vagy járj olyan helyekre, amik segítenek (pszichodráma csoport stb.).

De nem hidd, hogy másnak könnyebb, mindenkinek megvan a maga baja. :) Lehet, hogy tudja, mivel akar foglalkozni, de lehet, hogy nincs kapcsolata, nem jön ki a szüleivel, anyagi problémái vannak stb.

Csak kívülről könnyebb mások élete.

Szerintem mások sem találják meg mindig olyan nagyon könnyen. Legalább is akiket ismerek, mind vagy nem tudják biztosan még, hogy mit fognak csinálni, vagy már előtte belefogtak valamibe, vagy legalább is nagyon nehezen döntötték el, hogy mit tanuljanak, mit dolgozzanak.

Itt van pl. anyukám, aki tanár. Ő először nem is tanár akart lenni, egészségügyi szakközépbe járt, dolgozott is egy darabig ápolónőként. Aztán elment gyerekfelügyelőnek, és munka mellett végezte el a tanítóképző főiskolát, aztán szerzett még egy diplomát (ez már a pedagógus szakmájához kapcsolódik).

Apukám is tanár, de ő sem így kezdte, ő először jogra járt, aztán váltott.

Én egyetemre járok, most már tényleg azt tanulom, amivel foglalkozni szeretnék, de már számtalan dologba belekezdtem, mielőtt eljutottam volna idáig. Aztán végre egyszer sikerült rájönnöm, hogy mi a nekem való foglalkozás. Az egyetemen az évfolyamtársaim többsége csak másodiknak, harmadiknak jelölte meg ezt a szakot, bár idő közben megszerették, de sokan vannak, akik egyáltalán nem biztosak még benne, hogy mit szeretnének csinálni. A szakmában BA diplomával is el lehet helyezkedni, sőt, pont elég hozzá, de sokan akarnak MA-ra menni, mert azzal már mást is lehet csinálni, bár sokuk nem tudja pontosan, mi is az a "más", amit csinálnának. Na meg vannak közöttük olyanok is, akik már valami teljesen más területen tanultak korábban, esetleg diplomájuk is van már, aztán inkább elkezdték ezt, mert rájöttek, hogy amit eddig tanultak, az annyira mégsem nekik való.

Két ismerősöm van, akik kicsi koruk óta egy irányba haladnak, de én nem irigylem őket. Az egyikük gyógyszerész lesz (fél éve van hátra), ő azért lesz az, ami, mert az anyukája is az, és szóba sem került, hogy mást csináljon, így biztos munkahelye lesz. A másikuk jogász lesz, mert gyerekkorában eldöntötte, hogy az akar lenni. Na, én őt sem irigylem, mert bár már évek óta jogi egyetemre jár, egyre inkább nem tudja, miért is akarja ezt tanulni, de olyan makacs természete van, hogy saját magának sem ismerné be, hogy nem is szereti ezt csinálni.

Én kimondottan örülök neki, hogy sok területen kipróbálhattam már magam, volt időm rájönni, hogy mit szeretnék.