Szerintetek ha valaki nem tud úgy élni, hogy boldog legyen, akkor van egyáltalán bármi értelme élni?

"Engedd el a múltat, ami elmúlt az elmúlt, már úgysem tudsz rajta változtatni. Nem tudsz bepótolni semmit és nem is kell!"

Nekem ezt ne mondd. Ha nem tudom bepótolni a múltat, akkor valóban nincs kedvem élni. Nem fogok úgy leélni még 50-60 évet, mint ahogy most élek. Ragaszkodom ahhoz, hogy bepótolhassam azt, ami igazán szép az életben - társaság, ökörködések, csajozás, rengeteg szex. Csak így látom értelmét élni.

"Enni, inni, szexelni, pont mint az állatok! Ennyi lenne az élet, amiért élni szeretnél?"

Nézd, ha ilyen módon és hangsúllyal mondod, akkor minden röhejesen hangzik. Mondjuk, valaki azt mondja, hogy számára a legfontosabb a biztos anyagi jólét.

"Teletömni a zsebeidet pénzzel, fúj! Neked ennyiből áll az élet? Bravó!"

Ha meg azt mondom, hogy a művészeteknek élni, akkor meg mondhatnád ezt:

"Szóval neked annyiból áll az élet, hogy léhán festegetsz meg verseket elemzel! Bravó!"

Mellesleg, én nem azt állítottam, hogy ennyiből áll az élet. Azt állítom, hogy 23 évesen, úgy, hogy nem voltam még lánnyal, ez most az elsődleges prioritás számomra, és szarok rá, hogy erről ki mit gondol. Neked is ez lenne, ha 23 éves lennél. Voltál már 23 éves? Emlékszel, milyen volt? Nem 23 évesen vesztetted el, hanem már jóval korábban, mi? Mielőtt megtörtént, mi volt neked a legfontosabb? Te nyilván nem álmodoztál csajokról, mert te mintagyerek voltál. Nekem meg még nem jött össze, ez van. Tudom, nagy lúzer vagyok. El tudod képzelni, milyen régóta akarom és mennyit szenvedtem ezért? Aki szerint ez nem fontos a lelki egészség szempontjából, az képmutató és cinikus. Mióta beléptem a kamaszkorba, nem élveztem az életet. Csak csináltam, ami elő volt írva, tanultam, néha sportoltam, meg otthon voltam. Most szeretnék mindent bepótolni. Nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem nincs értelme úgy élni, hogy nem élvezzük az életet.

"Bravó, hány évesen jutottál ilyen "bölcsességre"?"

Nem tudom, de az biztos, hogy messze túl későn! Sokkal bölcsebbnek kellett volna lennem már kamaszkoromban is, nem a szüleimhez fordulni állandóan tanácsért meg próbálni őket másolni meg nekik megfelelni, hanem kicsit elvegyülni a korombeliekkel, "bandázni", közösségi életet élni, rosszalkodni, kialakítani a saját énképemet, függetlenül a szüleimétől, és akkor talán a csajok is jobban észrevettek volna. Mentségemre legyen mondva, az akkori osztályom csupa tahóból állt, akikhez én nem kívántam hasonlítani. Egyszerűen nem volt hova csapódni, magányos lettem, ez növelte az amúgy is meglévő hajlamomat a zárkózottságra és a szorongásra. Te, gondolom, természetesen már középiskolában a kosárlabdacsapat kapitánya voltál, és lógtak rajtad a nők, ahogy ez az übermenscheknél természetes. Te nyilván túlléptél már az ilyen földi hívságokon, hogy szex, neked ez már nem fontos, nem érted, miért csinálnak egyesek ilyen nagy ügyet ebből. Azért, barátom, mert nem mindenkinek jön ez könnyen. Van, aki vért hugyozik, mire el tudja fogadni magát és képes találni egy olyan lányt, akivel kölcsönös a szimpátia.