Te bocsánatot kérnél ezért? 18/L

Amit írtál róla, nem rendkívüli, ismert jelenség és feldolgozatlan trauma néven említik. A kezelése rendkívül nehéz, még szakembernek is, hát még egy diáknak.

Amit tettél, magyarázható, hiszen te is emberből vagy, nem tökéletes robot. Neked is vannak érzelmeid, hangulataid, tehát reagálhatsz ugyanarra többféleképp.

Itt az a kérdés, mit kezdjünk egy megtörtént esettel. Az igazat. Semmiképp se tegyünk úgy, mintha nem történt volna. De az biztos, hogy a megértés, empátia és szeretet sokkal nagyobb dolgokra képes, mint bármi más. Tehát beszélnék róla vele. Ehhez meg kell várni (esetleg alakítani) a megfelelő pillanatot. Mielőbb, mert az ember fantáziál, é ha talál egy téves, de jónak tűnő magyarázatot, ezt fogja elfogadni, az erről való lebeszélést már önfeladásnak fogja megélni.

Tehát szépen türelmesen meg kell beszélni. A múltkor ezt tetted. Ez nekem rossz. Te ezt nekem nem akarod, tudom. Akkor ne is tedd. Tudom, hogy nem sikerül mindig. De gondolj rá mindig. És neked is tudnod kell, a tetteidért felelsz. Valahogy így. Bocsánatot? Várd a reakciót. Ha őszintének tűnik, kérj bocsánatot. Erősíti az összetartozás érzését. Akivel kapcsolatunk van, ha lehet, nem bántjuk. Ha nem érti, amit mondasz, ne kérj bocsánatot. Nem az önérzeted miatt, hanem mert nem lesz az a hatása, amit vársz.

Borzasztó nehéz távolból és ismeretlenül, a körülményeket nem pontosan ismerve tanácsot adni. (bár a leírásod rendkívül pontos). Légy körültekintő. Használd azt a visszafogott, de határozott és pontos fogalmazást, amit itt is bemutattál. És - metakommunikációként - hangsúllyal, gesztussal érzékeltesd, ami történt az fáj neked. Az is ami veled, az is ami általad. De szeretnéd, ha nem maradna nyoma. Ha már azt a nyomot nem tudod csökkenteni, ami őt megviseli. Sok sikert, képes vagy rá.