Mi a véleményetek, később ezt másképp gondolhatom, megbánhatom?

Én is egyedül vagyok már 20 éve,és jól érzem így magam.Örülök,ha jönnek az unokáim,vagy valaki más,de szeretek egyedül lenni.Elfoglalom magam a kerttel,kézimunkával,olvasással,nettel stb.Ha nagyon társaságra vágyom ( ami ritka),akkor elmegyek valakihez.

75 éves vagyok.Ha te sem vagy társaágkedvelő,akkor nem valószínű,hogy később másképpen gondolod.

Szerintem már éltél eleget ahhoz, hogy tudd, a legtöbb dologban akkor is egyedül vagy, ha rengeteg közeli ismerős, rokon vesz körül. Egy társ jól jöhet, de a legtöbb ember nem azt keresi egy kapcsolatban, amire itt azt mondod "nekem így tökéletes", hanem akar egy v. több szeletet a másikból (belőled): nem egy független önkéntes társra vágyik, hanem valakire, akit többé-kevésbé birtokol. Tehát egy ilyen igényű társ elvenne, nem is keveset a jelenlegi idilli(?) helyzetedből.

Másfelől nem most kell arra készülni, hogy 10-15 év múlva mit fogsz gondolni és érezni, vagy még később: a jelen a tiéd, a többi még/már nincs itt. Olyat nem igazán tud senki, hogy most társat szerez és garantálja, hogy 10-15 év múlva is mellette lesz az illető, netán öregkorára. Azt inkább, hogy eddig is megvoltál, utána is megleszel nélküle. Legfeljebb mégis, a korral járóan többen lesznek azok, akiket mint ember és gondolatai is érdekelsz, így kevésbé fog zavarni a társaságuk.

Feltenném a kérdést: egy társ nem léte a nagyobb kín, vagy az esetlegesen megszokott elvesztése? Én inkább nem hinném azt bárkiről, hogy számíthatok rá, mint fordítva, és önnön hiedelmemben csalódva őt okoljam, amiért annak nem akart v. tudott végül megfelelni.

Remélem, valamennyi átjutott a megfogalmazás ellenére is abból, amit gondolok.

Érdekes embernek tűnsz :)

én 36 vagyok, és még nincs gyermekem. meggyőződésem, hogy egy gyereket nem azért "kell" megszülni, hogy téged boldoggá tegyen, vagy mert neked van rá szükséged. amíg így érzel, addig talán jobb, ha nem vágsz bele.

amit viszont talán biztos, hogy meg fogsz bánni: az az, hogy egészséges, szép, fiatal létedre úgy élsz (vegetálsz) egy teljesen ingerszegény környezetben, mint egy nyugdíjas az öregek otthonában. nem bántásból írom, félre ne értds, hanem mert úgy tűnik, hogy elherdálod az idődet, nem használod ki a benned rejlő lehetőségeket. ha nem is akarsz gyereket és párkapcsolatot (amivel egyébként semmi bajom, és biztos vagyok abban, hogy így is kerek lehet az életed), akkor is valami értelmeset akkor is kéne kezdened magaddal.