Miért félnek ennyire az emberek a fűtől?

Mert ha nem locsolod kiszárad és ronda. Ha locsolod nő és le kell nyírni.

Nekem pl benzines a fűnyíróm már attól kifáradok ha be kell rántani ha reggel csinálom utálnak a szomszédok de este is, napközbe meg túl meleg van.

Gondoltam már elektromosra de ott meg a hosszabbítóval kell kínlódni.

jobb lett volna annó lebetonozni au egész udvart.

Azért a fű és a facebook/számítógépes játékok között például az a legnagyobb különbség, hogy utóbbi kémiai függőségről nem beszélhetünk, csak pszichésről. Emellett rossz(abb) szemmel még mindig lehet élni, máj meg vese nélkül viszont nehéz.

Egyébként meg ezt a fiatalokra nem lehet általánosítani. Náluk pl. jóval előbb szóba kerül egy füves cigi, mint az alkohol. A közös vélemény is az, hogy a fű sokkal kevésbé veszélyes (_NEM_ veszélytelen!) az egyénre és a közösségre is, mint az alkohol.

Az "öregeknek" meg - az alkohollal ellentétben, ami születésüktől ott volt - új dolog a fű, és mindenhonnan az megy, hogy az rossz. Mégis miért ne hinne? Ne mond, hogy te jobban hinnél a ~15 éves gyerekednek majd az akkori akármicsodáról, mint a korodbelieknek. Így működik az átlagember. :-)

Mert a fű szivacsos agyú zombivá tesz.

Nekem jó pár haverom járt vele így.

"Miért alakult ki az emberekben egy olyan kép a marihuánáról, hogy 'ÚRISTEN, jön a police,mész a börtönbe, ez illegális, tönkreteszed magad hülye junkie'? "

Azért mert tönkreteszed magad, és illegális is.

Mielőtt megnyomnátok a piros gombot, magyarázzátok meg kérlek hogy melyik része nem igaz az állításnak, mivel meggyőzhető ember vagyok.

Az nem számít érvnek hogy "mer' a Facebookon az a post megaszonta hogy nem rossz a fű".

A válaszok között többször is elhangzott, hogy a fű fizikai függőséget okoz (kémiai...). Nos, ez nem igaz. Fizikai függőségről akkor beszélünk egy drog esetében, ha az fizikai szinten avatkozik bele a sejtek anyagcsere-folyamataiba. Ez pedig onnan tapasztalható, hogy ha valaki nagyon hosszú ideje masszív fogyasztója egy adott drognak, és azt hirtelen megvonják tőle, akkor az illető akár bele is halhat pusztán abba, hogy a szervezete hirtelen nem kapja meg a "napi adagot". Ez szinte csak az alkoholra és az ópiumszármazékokra igaz, a többi drogfélére általában nem.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a többi drogféle veszélytelen, mert az ún. lelki függőség veszélye mindegyikkel szemben fenn áll (mivel kellemes érzést biztosítanak, naná hogy vágyakozik rá az ember), és ugyanúgy romlásba tudja taszítani egy ember életét bármelyik drogféle. Csak a fizikai függőséggel kapcsolatos tévhitet akartam eloszlatni, ami úgy látszik, elég általános dolog.

"A füvesek elég kicsi százaléka lesz valóban függő, az alkholizálóké jóval nagyobb.. "

Ez így ebben a formában nem igazán értelmezhető. Ki számít függőnek? Már itt elakad a dolog, mert ugyan önkényesen kijelölhetünk határokat, amin belül nem függőnek és amin túl függőnek tituláljuk a fogyasztókat, de igazából mindig lesz legalább annyi kivétel is, alkossunk bármilyen szabályt is erre a megnevezésre. Függő az, aki hetente egyszer elszív egy spanglit/megiszik egy üveg sört? Vagy csak az, aki naponta?

Nagyapám kb. 5 évtizede minden este, vacsora előtt megiszik egy pohár bort (úgy egy deci formát), soha más napszakban és soha egy korttyal sem többet. Ő függőnek (vagyis alkoholistának) nevezhető?

Egy másik közeli ismerősöm viszont teljesen rendszertelenül iszik, van mikor naponta, olyan is van hogy hetekig, hónapokig egy kortyot sem, van mikor csak fél üveg sört, a másik felét kiönti, de olyan is van, hogy benyakal fél liter pálinkát egy este. Ő függő vagy nem függő?

A függőség mértéke abszolút emberfüggő, az egyén fizikai és pszichés állapotának függvénye, és jó adaggal még a körülményei is beleszólnak a képletbe. Van aki életében először 16 évesen megiszik két felest, és olyan rossz élménye lesz tőle, hogy soha életében egy korty alkoholt sem hajlandó utána meginni. Van aki meg irtózik tőle évtizedekig, aztán egyszer berúg, és úgy magával rántja a berúgottság érzése, hogy képes feladni az egész addigi életét, és masszív alkoholistává válik. Jó, ezek extrém esetek, de nem mondható, hogy egyszer sem fordultak még elő (mindkettőre láttam példát).

A drogos szubkultúrában azt szokták mondani: a drogok egy-egy ajtót nyitnak ki az ember elméjében, olyan ajtókat, amelyeket más módon nem tudunk kinyitni. De ugyanakkor az is igaz, hogy a legtöbb olyan ember, aki már legalább egy évtizede él valamilyen droggal, azon a véleményen van, hogy talán jobb lett volna, ha azt az ajtót soha nem nyitja ki.

Ha érdekeli, hogy melyik drog mennyire veszélyes vagy hogy mekkora függőséget okoz akkor megjegyzi ezt a nemzetközi addiktológusok által kidolgozott táblázatot:

[link]

A dolog más szempontból lett veszélyes. Fiatal koromban én is próbáltam, nem is egyszer, nem lettem függő, meg hatósági ügyem sem lett belőle szerencsére. De akkor ezt még lehetett biztonságosan is csinálni.

Ma már viszont, ha nem magadnak termeszted, nem bízhatsz meg a cuccban.

Pár hete volt egy eset, hogy egy fiatal srác szívott valami "füvet". Semmi köze nem volt a kannabiszhoz, hanem valami szintetikus cuccal kezelt útszéli gazat adtak el neki. Kómába esett és folyamatosan művese-kezelik.

Ha egyáltalán életben marad, új vesét és új májat kell majd hogy kapjon. Ha életben is marad, soha sem lesz már egészséges ember.

Pedig csak bulizni akart egyet a szerencsétlen, és egy szál "füves" cigi örökre taccsra tette tizenhat vagy tizenhét éves korában.