Miért van az, hogy a kisebbeket mindig leszólják?

Valójában ez egy védekezés. Kicsit bonyolult, de megfogod érteni.

Az emberi agy mindig sikerélményre vágyik, ettől támad kedve újabb dolgokat csinálni, még tanulni is. Biztos megfigyelted, amelyik tantárgyat az ember jól érti, azt szereti, szívesen tanulja. Amelyiket nem érti, elkezdi utálni, egy idő után már annyira lemarad, hogy nem is tudja megérteni, ha akarná se (legfeljebb segítséggel).

Ha megfigyeled azt is, az idősebbek közül kik piszkálnak, hamar észreveheted, nem a kiválóak, hanem a gyengék. A kiválóaknak van sikerélményük a kortársaik között, a gyengébbeknek nincs. De nekik is szükségük van rá. A kisebbek piszkálása (a fizikai erőkülönbség miatt, ami viszont a biológiából következik) számukra veszély nélkül lehetséges, látják, hogy a kisebbeknek ez rossz, ez számukra a siker. Ebből az is következik, hogy aki meg tud felelni nekik, azt nem piszkálják, mert elmarad a siker. Ezzel azért vigyázni kell, mert rájöhetnek a fizikai erőkülönbségre, és akkor (bosszúból) verni fognak. Tehát mindig úgy kell válaszolni, hogy a kedvüket elvegye, de ne érezzék "sértésnek".

Az általad mondott korkülönbségnél mind a fizikai erőben, mind az iskolai tudásban még nagy a különbség, ezért ott jellemzőbb ez a viselkedés. Ráadásul a kamaszkor problémái ezt tovább bonyolítják. Későbbi korban kisebbek a különbségek, ezért az ilyen viselkedés - ha van is - jobban kezelhető.

Téged azért lehet heccelni, mert érdekel, hogy mások mit gondolnak. Persze ez amolyan nesze semmi fogd meg jól dolog, amit a felnőttek szoktak mondani, hogy ne foglalkozz mások mit mondanak, mindenki tudja, hogy magad miatt bánt ha olyat mondanak ami neked nem esik jól.

Na de nem az a lényeg, hogy mások mit gondolnak, hanem, hogy te mit gondolsz.

Ha tudsz tenni magadért és a céljaidért, akkor fog az eljönni, hogy tudod magadat becsülni, és nem fog érdekelni, hogy mások szerint mi a jó.

Engem pl az bántott egész kamaszkoromban, hogy vékony voltam, és igen rosszul esett ha valaki erre rászállt, nagyon komolyan vettem minden kritikát külsőmre vonatkozva, de leginkább az zavart, hogy nem láttam, hogy mikor lesz már ennek vége. Aztán úgy hozta az élet, hogy tudtam kondizni aztán már csak az érdekelt, hogy abban eredményes legyek, és ha ott rendben voltam akkor már el tudtam engedni a fülem mellett a kritikát.

De ez rohadtul nem csak annyit, hogy engedd el a füled mellett oszt jóvan, nekem is ezt mondták a szüleim de ez egy hülyeség. Olyan, mint a tanuljá'! Az is módszertan.