Miért nem nagyobb ünnep itthon az augusztus 20-a? Miért nem csinálunk annyi programot, mint az amerikaiak július 4-én, az oroszok a Győzelem Napján, vagy a franciák a Bastille Napon?
Nincs rá igény.
De amúgy ez miért egy tudományos kérdés? Szerintem a politika kategóriában egy csomóan készen állnak kifejteni, hogy a cigányok és zsidók hogyan esküdtek össze az illuminatival hogy megfosszák az ősi szíriuszi szent magyarságot nemzeti identitásától, mert irigyek voltak a vízkészletünkre.
Szerte az országban falun, városokban mindenhol csináltak egész napos programokat.
Amúgy meg miért kellene díszmagyarban pompáznia bárkinek?
"De amúgy ez miért egy tudományos kérdés? Szerintem a politika kategóriában egy csomóan készen állnak kifejteni, hogy a cigányok és zsidók hogyan esküdtek össze az illuminatival hogy megfosszák az ősi szíriuszi szent magyarságot nemzeti identitásától, mert irigyek voltak a vízkészletünkre."
Hát pont ezért. Lehet, hogy nem szigorúan ebbe a kategóriába illik, viszont tudom, hogy csak itt kaphatok rá értelmes választ. Talán még a Kultúra & közösség/"népszokások"-ban.
"Amúgy meg miért kellene díszmagyarban pompáznia bárkinek?"
Mert ad egy nemzeti érzést? Miért van, hogy más országokban ezt gond nélkül megteszik? Bajorországban, Tirolban a mai napig népviseletben járnak az emberek sokszor hétköznap is. Érdekes módon ők nem szégyellik a kultúrájukat.
"Meg mert még van két másik ilyen ünnep is."
Márc. 15. az egyik. Melyik a másik?
"(Amúgy én sem értem, hogy miért kéne olyannak lennünk, mint a franciáknak, vagy a félhülye amerikaiaknak.)"
Azért, hogy legalább egyszer testvéreknek érezzük egymást. Hogy érezzük, hogy van valami közös bennünk, valami, ami összeköt minket. Hogy érezzük, hogy jó magyarnak lenni! Ebből az országból szerintem hiányzik a nemzeti öntudat. Kimerül abban, hogy "mi mindig mindenben vesztesek vagyunk, minket mindig mindenki végigvert. Volt néhány jó időszak, de hejj, arra is mindig valami rossz következett! Volt egyszer egy Mátyás, de arra is a török következett. Volt egyszer egy reformkor, de arra is egy megtorlás következett. Volt egyszer egy Kiegyezés, de arra egy világháború, meg egy nemzeti tragédia következett." Stb. Előszeretettel hangoztatjuk, hogy mi híresen pesszimisták vagyunk, minket mindenki kihasznál, a mi tudósaink mindig külföldön lesznek elismertek, mindenki kivándorol, minden szar, stb. Más országokban, azt látom, dagadnak az emberek a büszkeségtől, hogy oda tartozhatnak, ahova. Nekünk is erre lenne szükségünk. Ki kellene hangsúlyozni az értékeinket és jobban kellene vigyáznunk arra, ami van.
> „Márc. 15. az egyik. Melyik a másik?”
Október 23.
Valóban: nincs rá igény.
Másfelől: mert nálunk minden alkalmat megragadnak hitvány emberek, hogy saját nagyságukat fitogtassák, netán ez alkalomból propagandát, nagyszerűségük hamis mítoszát sugározzák.
A nálunk meglévő szemlélet és a másutt meglévő szemlélet között az a különbség, hogy nálunk az ünnep alkalom az öndicsőítésre, másutt pedig a nemzeti együttállásra. Legalább azon az egy napon, mert aztán ott se.
Mindezektől függetlenül koronként és helyenként eltérő mértékben és módon azért történnek kísérletek méltó ünneplésre is.
A budai Várban van a Mesterségek ünnepe, ami a magyar népi iparművészetet mutatja be. Lehet igazi kézműves termékeket vásárolni, ami egyáltalán nem olcsó.
Egyházi esemény a Szent Jobb körmenet.
Debrecenben virágkarnevált rendeznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!