Valaki elmagyarazna mi a jo a Sziget fesztiválban? (nem kamu kerdes)

"Elliott Smith számait is elég sokan eltudják kitározgatni."

nem ismerem az említett csávó munkásságát, de ha gitáron játszik, akkor zenét csinál, maximum igénytelen zenét.

"De áruld el, akkor mit csinál, ha nem zenét szerez?"

mondom: ha racionálisan nézed, akkor ez egy médiablöff. egy színes vidámpark theme, egy cirkusz, amit úgy adnak el, mint zenét. van neki saját látványvilága, színes-szagos csilli-villi, megy a stroboszkóp, dolgozik a füstgép, vannak lángnyelvek, ennyi. disneyworld attrakció.

"Mit ad el? Zenét."

nem, még akkor sem, ha sok médium ezt sulykolja is. épp ez az a hazugság, amit elhitettek a tömegekkel a zeneipari multik.

"Az, hogy Havasit bizonyos zenei körökben lenézik, attól még nem lesz kevesebb. Ha valaki bármilyen műfajból kilép és nyit a mainstream felé, egyből kap hideget-meleget."

ez igaz, de ha valaki, mint HB, aki egy viszonylag jó komolyzenei zongoristává érett, nem növeszt emellett felelősséget a kultúra és a művészet iránt, az elkeserítő. bármekkora művész is, ennyire aprópénzre váltani a tehetséget már etikátlan dolog. bár végül is ezzel a problémával neki kell elszámolnia a lelkiismerete előtt.

"Azt gondolom nem vetted észre, hogy a könyvnél az objektív szempontokat objektívan írtad le, de Avicii zenéjével kapcsolatban már mindenre raktál szubjektív jelzőt... Ezek után a dologról hogy beszéljünk objektíven?"

ez nem igaz. az, hogy egy zene harmóniailag vagy ritmikailag primitív, az egy objektív tény, ennek a szubjektumhoz semmi köze. sokszor a primitív még csak nem is pejoratív jelző. a természeti népek zenéjét például primitívnek tartjuk (noha sokkal komplexebb, mint például Avicii dolgai). ahhoz, hogy megmondjuk: Avicii zenéjében nincs zenei és hangszeres teljesítmény, még a dó-re-mit sem kell ismerni. ebben az esetben ezek teljesen objektív megállapítások. ha Avicii zene, akkor egy papírra ráköpött turha lehet regény is, márpedig BÁRKI is sulykolja, NEM az.

"És külön más dolog azt mondani valamire, hogy az nem is az ami, mert valakinek nem tetszik."

már megmondtam: nem azért állítom, hogy nem zene, mert nem tetszik. a Tankcsapda sem tetszik, mégis zene.

"Dehogynem. Rengetegen megmondták, hogy ez bizony nem zene."

komoly zenei szakírók, hozzáértő emberek hangszeres élő zenére soha nem mondták, hogy az NEM zene, maximum silánynak, középszerűnek tartották. de esküszöm, visszavonom, ha bizonyítod az ellenkezőjét. én nem tudok olyanról, hogy bármilyen rangos zenei entitás azt nyilatkozta volna, hogy a rock NEM zene, de lehet, hogy tévedek.

"Minden új műfajnál volt olyan réteg, aki így fogadta. Meg volt olyan is, aki azért szerette, mert új."

ez mind szép és jó, de ezekről elmondható, hogy mind zenék voltak, harmóniai és ritmikai világgal, hangszeres teljesítménnyel. igényességben összehasonlíthatók egymással, nyilván.

"Attól, hogy a mamutcégek egy tucatzenét nyomnak az emberek képébe, az még zene marad."

attól függ, hogy van-e benne zenei teljesítmény.

Michael Bubleé lemezeit szintúgy mamutcég nyomja, mégis nagyzenekari hangszerelést írnak hozzá, az előadónak képzett hangja van, ezt el kell ismerni. Bruno Mars ugyanilyen, mégis sok-sok számában (a pop műfajához mérten) összetett hangszerelés, okos zenei ötletek hallhatók, ezt is el kell ismerni.

ezzel szemben Nicki Minaj esetében nincs semmilyen zenei teljesítmény, ahogy Avicii számainál sincs.

"És mindig is voltak olyan emberek, akik azt hallgatták, amit eléjük raktak."

épp ezért nagy a felelősség a zeneipar mamutcégein és a médián. sajnos, egyikük sem vállalja ezt a felelősséget a társadalomért. régi, elcsépelt, klasszikus posztmodern gondolat, hogy a média a negyedik hatalmi ág, azonban ha ez így van, ellenőrzés alá szorul. ez viszont nem történik meg.

"Aztán mindenki tapsolt, mert megfelelt az akkori közízlésnek és divatnak. Akkor az volt mainstream."

mondom, a mainstreammel nincs semmi baj. a 80-as évekig a mainstreamben is rengeteg érték volt. azóta sokkal kevesebb (persze azóta is van, csak a fogalmak jelentése eltűnőben van). és sajnos a mainstream és a konzum végleg összecsúszott egymással.

"De fejlődtél, nem?"

ugyanazt hallgatom, mint gyerekkoromban: műfajfüggetlenül bármit, amiben zenei teljesítményt érzek. persze, fontos, hogy gyerekkoromban halász judit dalait hallgattam, nem a gumimaci technot (persze, akkoriban az még nem is létezett).

"Dehogynem látszik, csak túl kéne nézni az ebben a korosztályban lévő fiatalokon."

épp azért nem lehet túlnézni, mert ők maguk hordozzák ezt a problémát.

"Elég sok fiatal jár hangversenyre. Attól, hogy ellehet menni megnézni az új hollywoodi akciófilmet a moziban, a színházak még nem ürülnek ki."

ez a 'félig tele van'-típusú optimista megközelítés, de a valóság sajnos nem ilyen. az élőzene haldoklik, magasan képzett, csodás zenészek halnak éhen minden nap. de ezt hagyjuk is, ez más téma.

"És van, aki képes mindben megtalálni a zenei értéket. És van, aki nem, ezért azt mondja, hogy nincs is benne zenei érték."

egy pulóverben nem fogod megtalálni a zenei értéket, mert nincs benne.

"Mivel többen olvasnak, mint hallgatnak mondjuk komolyzenét, ezért persze, hogy többen teszik szóvá, hogy kevesebbet olvasnak a fiatalok."

ez megint a szubjektív-objektív kérdésköre. nem az a fő probléma, hogy az emberek nem hallgatnak komolyzenét (vagy egyszerűen csak igényes könnyűzenét), hanem hogy a (rossz) zene sokfelől ömlik, zúdul az emberre, aki ráadásul nem is tudja, hogy mi a zenei érték és a zenei teljesítmény. többek között azért, mert nem tanulta meg soha életében. míg Victor Hugo-nak megvan az az előnye, hogy legalább tanulunk róla, jobb esetben a tanár átadja azt, hogy miért volt fontos író és miért maradt fenn több száz évig, ellentétben a Coco Jumbo-val, ami nem az örökkévalóságé. és ez nem műfajfüggő. Duke Ellington 80 éves dalai ma is elismertek, kedveltek, szólnak sokfelől, míg a Lambada már teljesen elszürkült, húsz év múlva már csak 2-3 memóriabajnok fog rá emlékezni. az újabb generációk értékítélete azonban el fogja fakítani Ellingtont is, mert a tömegeknek azt sulykolják, hogy minden mosódjon össze a mai, három napig élő fenoménokkal. ez ellen kéne tenni, és a média valamint az oktatás tudna leginkább.

"De ha elmész 1-2 faluba és leülsz az idősebbekkel beszélni, ők meg elpanaszolják, hogy a mai fiatalok nem tudnak kapálni"

az egy helyi probléma, a zene válsága viszont globális, de legalábbis egész kultúrkörünkre kiterjed.

"nem ismerem az említett csávó munkásságát, de ha gitáron játszik, akkor zenét csinál, maximum igénytelen zenét. "

Mit értesz igénytelen zene alatt? Egy egyszerű emberke volt, aki bot egyszerű számokat írt, mégis megvoltak töltve valami plusszal a hasonlókhoz képest. Nem volt egy Beethoven, az tény.

"mondom: ha racionálisan nézed, akkor ez egy médiablöff. egy színes vidámpark theme, egy cirkusz, amit úgy adnak el, mint zenét. van neki saját látványvilága, színes-szagos csilli-villi, megy a stroboszkóp, dolgozik a füstgép, vannak lángnyelvek, ennyi. disneyworld attrakció."

Igen, ilyen, amikor fellép egy fesztiválon. De ez nincs ott akkor, amikor valaki otthon meghallgatja és lazít egyet.

"nem, még akkor sem, ha sok médium ezt sulykolja is. épp ez az a hazugság, amit elhitettek a tömegekkel a zeneipari multik. "

Ha kiáll a színpadra és csak áll, senkit sem érdekel. Zenét gyárt és zenét ad el.

"ez igaz, de ha valaki, mint HB, aki egy viszonylag jó komolyzenei zongoristává érett, nem növeszt emellett felelősséget a kultúra és a művészet iránt, az elkeserítő. bármekkora művész is, ennyire aprópénzre váltani a tehetséget már etikátlan dolog. bár végül is ezzel a problémával neki kell elszámolnia a lelkiismerete előtt. "

Növesztett. Ő kb. az egyetlen jelenlegi zeneszerző, akit aránylag ismernek itthon az emberek. Zenélt hazai előadókkal, akik könnyűzenében vannak. Sőt, dj-vel is.

A kultúra terjesztése nem abból áll, hogy betereljük a fiatalokat egy komolyzenei koncertre, mint az állatokat. Az érdeklődést kell felkelteni. Ő megtette. Van olyan ismerősöm, aki neki köszönhetően hallgat zongoraműveket és jött rá, hogy jé, amit ének órán hallgattatott a tanár, az tényleg jó.

"ez nem igaz. az, hogy egy zene harmóniailag vagy ritmikailag primitív, az egy objektív tény, ennek a szubjektumhoz semmi köze."

De. A könyvnél szimplán szempontokat írtál, Avicii zenéjénél nem. A viszonyítható jelzők már nem objektív dolgok. De oké, vegyük úgy, hogy objektíven primitív Avicii zenéje. Leírtad, mikben primitív. Primitív, de akkor bizony meg is felel a kívánd dolgoknak és bizony zene...

Van benne bizony dallam és ritmus is. Attól, hogy nem játszik hangszeren és gépen hozza létre, még van benne. Ha loopokból rakja össze, akkor is van.

"ha Avicii zene, akkor egy papírra ráköpött turha lehet regény is"

A papírra vetett betűkből lesz regény. Nem a turhából. Ahogy a rendezett hangokból is lesz zene, nem turhából.

"komoly zenei szakírók, hozzáértő emberek hangszeres élő zenére soha nem mondták, hogy az NEM zene, maximum silánynak, középszerűnek tartották"

Igazából még a hangszer is elég kérdéses. Oké, vannak a klasszikus értelemben vett hangszerek, gitár, zongora, stb. És amikor egy törzs egyszerűen dobol egy kővel meg egy fával? Vagy valaki sörös üvegeken játszik? Na, van, aki számítógépen oldja meg.

"én nem tudok olyanról, hogy bármilyen rangos zenei entitás azt nyilatkozta volna, hogy a rock NEM zene, de lehet, hogy tévedek"

Kit értesz rangos zenei entitás alatt?

"ez mind szép és jó, de ezekről elmondható, hogy mind zenék voltak, harmóniai és ritmikai világgal, hangszeres teljesítménnyel."

Harmónia és ritmikai világ Avicii számaiban is van. Az elektronikus ZENÉben pedig nem feltétlenül van hangszer.

"attól függ, hogy van-e benne zenei teljesítmény. "

Mit értesz zenei teljesítményen? Hogy valaki klasszikus hangszeren játszik?

"épp ezért nagy a felelősség a zeneipar mamutcégein és a médián. sajnos, egyikük sem vállalja ezt a felelősséget a társadalomért. régi, elcsépelt, klasszikus posztmodern gondolat, hogy a média a negyedik hatalmi ág, azonban ha ez így van, ellenőrzés alá szorul. ez viszont nem történik meg. "

Mégis milyen ellenőrzés alá? A média a fogyasztókat szolgálja ki. Senki sincs kényszerítve, hogy vegyen tévét meg rádiót. Bizonyos szintű ellenőrzés így is van. Ott a 18-as karika és csak késő este mehet a durva műsor.

"mondom, a mainstreammel nincs semmi baj. a 80-as évekig a mainstreamben is rengeteg érték volt."

Ez szintén mindig így van. Jó pár 25-35 közötti ember megmondja, hogy a 2000 évek tüc-tüc zenéjében még ott volt az érték, a boldogság és a szabadság. Tegyük fel, hogy 20 év múlva valami teljesen torzított elektronikus zene lesz, ami még monotonabb a mostaninál. Akkor majd a mostaniak megmondják, hogy bezzeg ezekben a régi Avicii számokban milyen jó ének meg dallam volt. Ez így megy.

"ugyanazt hallgatom, mint gyerekkoromban: műfajfüggetlenül bármit, amiben zenei teljesítményt érzek. persze, fontos, hogy gyerekkoromban halász judit dalait hallgattam, nem a gumimaci technot (persze, akkoriban az még nem is létezett). "

Tehát az történt, amit másra írtál: 14 vagy akörül kialakult a zenei ízlésed és úgy maradt. Pont. Én is hallgattam Halász Juditot és a koncertjén is voltam. Jó is volt. De hallgattam gumimacis technót is. Az egyik nem ütötte ki a másikat.

"épp azért nem lehet túlnézni, mert ők maguk hordozzák ezt a problémát. "

Semmiféle problémát nem hordoznak. Ez számodra probléma, de nem értem, miért. Ők mást hallgatnak. Ettől még nem fog kihalni az a zene, amit Te többre tartasz.

"ez a 'félig tele van'-típusú optimista megközelítés, de a valóság sajnos nem ilyen. az élőzene haldoklik, magasan képzett, csodás zenészek halnak éhen minden nap. de ezt hagyjuk is, ez más téma. "

De, ez a valóság. Pont tegnap mentem kajáldába az egyik haverommal a városban és nálunk épp egy zenei fesztivál zajlik. Komolyzenei fesztivál. Épp akkor volt vége egy koncertnek és jött ki a tömeg. A tömeg fele fiatal volt! Ha nem túl tolakodó, akkor megkérdezhetem, hogy a korosztály tagja vagy, vagy kívülről figyeled?

"egy pulóverben nem fogod megtalálni a zenei értéket, mert nincs benne. "

Valóban. Nem is sokan keresik benne, főleg, ha egymás mellé tesszük Aviciit és egy pulóvert. Elég szembetűnő lesz a dolog.

"nem az a fő probléma, hogy az emberek nem hallgatnak komolyzenét (vagy egyszerűen csak igényes könnyűzenét), hanem hogy a (rossz) zene sokfelől ömlik, zúdul az emberre, aki ráadásul nem is tudja, hogy mi a zenei érték és a zenei teljesítmény"

A rossz relatív. Az ember azt tudja, melyik zene tetszik neki. Tudom, hogy a Boci-boci tarka dallamát eljátszani nem nagy teljesítmény sem zongorán, sem számítógépen, engem mégis megnyugtat, mert tetszik. Nincs értéke, nincs benne zenei teljesítmény számítógépen összerakva, de attól még van dallama és tetszik.

"míg Victor Hugo-nak megvan az az előnye, hogy legalább tanulunk róla, jobb esetben a tanár átadja azt, hogy miért volt fontos író és miért maradt fenn több száz évig, ellentétben a Coco Jumbo-val, ami nem az örökkévalóságé. és ez nem műfajfüggő"

Énekórán tanulunk a zenéről is. Elmondják, hogy melyik zenei mű miért értékes. Mégsem olvas az átlag tizenéves Nyomorultakat és hallgat Beethovent. A mai fiatalok, a mai gyors és modern dolgokhoz alkalmazkodnak. Aztán később majd lelassulnak.

"Duke Ellington 80 éves dalai ma is elismertek, kedveltek, szólnak sokfelől, míg a Lambada már teljesen elszürkült, húsz év múlva már csak 2-3 memóriabajnok fog rá emlékezni. az újabb generációk értékítélete azonban el fogja fakítani Ellingtont is, mert a tömegeknek azt sulykolják, hogy minden mosódjon össze a mai, három napig élő fenoménokkal. ez ellen kéne tenni, és a média valamint az oktatás tudna leginkább. "

Értem én, hogy ettől félsz, de teljesen felesleges. Megfognak maradni azok is, amiket féltesz elveszni.

Duke Ellington nevével, ha odamész az utca emberéhez, nem mindenki fogja ismerni. Aki hallgat olyan stílusú zenét, az igen. Aki hallotta valahol, az a dallamról felismerni.

Ugyanez van hangszer nélküli elektronikus zenében is, csak az a 80-as években nem volt elterjedt. De a 90-es évek klasszikusait ismerik azok, akik szeretik a műfajt. Azok bizony 20 év múlva is ismerni fogják.

"az egy helyi probléma, a zene válsága viszont globális, de legalábbis egész kultúrkörünkre kiterjed."

A mezőgazdaságnál szerintem kevés globálisabb probléma van. Enni kell, aztán lehet zenét hallgatni. A zene nincs válságban, hanem virágzik. Mindenki megtalálj magának azt a zenét, amire vágyik. Egyik műfaj, stílus sem hal ki. Minden csak egyre színesebb lesz.

"Mit értesz igénytelen zene alatt?"

azt írtad, hogy a számait bárki utánajátszhatja, ezért mondtam, hogy maximum azért, mert igénytelen, de mondom, nem ismerem a fazon zenéjét.

mi az igénytelen zene? jó kérdés. szerintem leginkább az összetéveszthetőségről van itt szó. az egyediség hiányáról van szó. hogy azt a zenét ezer és ezer másik ember is képes lenne kiizzadni magából.

"Igen, ilyen, amikor fellép egy fesztiválon. De ez nincs ott akkor, amikor valaki otthon meghallgatja és lazít egyet."

és vajon miért használja ezeket a fellépésein? mert zenei tartalom nincs benne, ezért kénytelen egyéb tartalmakat keresni. ezt hívják jobb esetben médiaművészetnek, amúgy pedig blöffnek. de nem csak fellépésekről van szó, ide tartoznak a videoklipek is. Beethovennek nem volt szüksége klipekre, egy szimfónia a maga jogán működött, pedig a közönség csak egy nagyzenekart látott játék közben.

"Ha kiáll a színpadra és csak áll, senkit sem érdekel. Zenét gyárt és zenét ad el."

nem. kiáll a színpadra és előad valami csilli-villi mókás cirkuszi attrakciót. ezt a média zenének nevezi, és innentől kezdve a tömegek fejében is zeneként fog élni. pedig nem az.

"Ő kb. az egyetlen jelenlegi zeneszerző, akit aránylag ismernek itthon az emberek."

egyrészt ez nem igaz (különböző műfajokból mondhatnék zeneszerzőket, akik közismertek, mégsem adták el magukat), másrészt a népszerűség szerencsésebb időszakokban nem egyenlő azzal a giccses gagyival, amivel HB a belőtt sérójával ki szokott állni. Liszt Ferenc is egy elképesztően népszerű ember volt, de nem csinált gagyit és a műveit nem úgy alkotta meg, hogy azzal minél szélesebb tömegek igényeit szolgálja ki. ő formálta az igényeket, ahogy manapság a média teszi, csak Liszt pozitívan.

"A kultúra terjesztése nem abból áll, hogy betereljük a fiatalokat egy komolyzenei koncertre, mint az állatokat. Az érdeklődést kell felkelteni."

egyetértek, az iskola és jó ének-zene oktatási metódus kell ehhez.

"Ő megtette. Van olyan ismerősöm, aki neki köszönhetően hallgat zongoraműveket és jött rá, hogy jé, amit ének órán hallgattatott a tanár, az tényleg jó."

ez örvendetes, örülök, hogy ilyen is van. sajnos nem jellemző. HB Richard Cleydermann és Liberace szellemiségéből táplálkozik, ezt a műfajt angolszász nyelvterületeken 'light music'-nak nevezik, és egyáltalán nem újdonság. nomen est omen: a light music egy tömegeknek szánt, zeneileg nem a legkiforottabb, sekélyes stílus. nem mondom azt, hogy ne lenne létjogosultsága, de nem kell többet sem belelátni annál, ami: HB egy light musicban utazó, elképesztő marketinggel megtámogatott giccskirály, aki kiszolgálja a tömegeket.

"De. A könyvnél szimplán szempontokat írtál, Avicii zenéjénél nem."

hogy érted, hogy a regénynél szimplán szempontokat írtam, Avicii zenéjénél meg nem? mindkettőnél ugyanolyan szempontokat írtam. ami egy regény esetében egy mondat, az egy zenemű esetében a harmóniai világ. kicsit unalmas már harmadjára is leírni, hogy miért :D Avicii cuccai nem tartalmaznak hangszeres teljesítményt, azt hiszem, ebben egyetértünk. nincs bennük zenei teljesítmény, mert harmóniai és ritmikai világuk annyira primitív, mint egy trappolás, amiben talán szintén egyetérthetünk, hogy nem zene.

- különben a húszas években volt egy olyan hulláma a futurista komolyzenének, hogy különböző effektusokkal készítenek zenét (gázkonvektor, kalapács). nem volt harmóniai világa, sem kiforrott ritmikája. a kezdeményezés el is bukott, mert bebizonyította, hogy nem tartalmaz zenei teljesítményt, nem zene. -

"Van benne bizony dallam és ritmus is."

ha ütemre sétálsz a hóban, és hallgatod a trappolást, az sem zene. akárki is mondja annak. a zenélés, zeneszerzés azért egy kvalitás, vagy ahogy manapság mondani szokták, egy szakma. ennyi erővel ostobaság zenét tanulni, gyakorolni, főiskolát végezni, hiszen a parkettakövön is tudsz dobolgatni.

"Ahogy a rendezett hangokból is lesz zene, nem turhából."

nem pontos. rendezett hangok, koherens harmóniai világ, fejlett ritmika, a formai egységben rejlő kohézió, zenei dramaturgiai megoldások, hangszerelés, az egyes hangszerek vagy csoportok lehetőségeinek ismerete és kiaknázása és még sorolhatnám, ezek mind kellenek a zenéhez.

"És amikor egy törzs egyszerűen dobol egy kővel meg egy fával?"

igen, ezt mondtam. ezeket hívják primitív zenének, a modern zeneművészet legkorábbi ősének, amit kétezer év alatt sikerült az emberiségnek túlhaladnia.

de hallgasd csak meg az afrikai törzsek poliritmikus és polimetrikus zenéjét, a kórus-szólista elrendezést és a pentatónia használatát. sokkal komplexebbek ezek a törzsi zenék, mint Avicii bármelyik trackje.

épp a napokban hallgattam egy nyugat-afrikai törzs vallási énekét, az ütősök 12/8-os figurát játszanak, a kórus 4/4 és 3/4 között váltakozik, és egy szólóénekes improvizál az egészre. mámorító! mutass egy ilyen megoldást Aviciinél! pedig ez a törzs több ezer éve játssza ezt a zenét...

aztán, aki sörösüvegen zenél... jó, rendben, lehet sörös üvegen zenélni. biztosan voltak a múltban olyan zenebohócok, akik megtanulták a Dongót sörösüvegeken, de attól függetlenül ez nem zene, hanem cirkusz. és már megint ott tartunk, hogy a zeneipar és a média bemesélte, hogy minden zene, pedig ez nem így van.

"Kit értesz rangos zenei entitás alatt?"

olyan előadókat, zenetörténészeket, zenepedagógusokat, zenekutatókat, zeneszerzőket, zenészeket, akik a zenei kultúra fejlődésében aktívan részt vesznek, de legalábbis a zenei életben kiemelkedőek.

"Harmónia és ritmikai világ Avicii számaiban is van. Az elektronikus ZENÉben pedig nem feltétlenül van hangszer."

az elektronikus zene lehet jó, ha nem öncélú. tudod, mennyi terhet vesz le a zeneszerzők válláról a szintetizátor, a samplerek és egyebek? arról már nem is beszélve, hogy mi történik akkor, amikor zenéhez valóban értő emberek (pl. Miles Davis, Hancock) találkoznak az elektronikával? de egyébként vannak pusztán elektronikus zenét készítő MŰVÉSZEK is. Avicii egyik kategóriába sem sorolható bele, ő csak egy médiasztár, sajátságos cirkuszi produkcióval.

van harmóniai és ritmikai világ Avicii számaiban, csakhogy olyan primitív, hogy azzal kinyírja önmagát. tehát lényegében nincs is :)

"Mit értesz zenei teljesítményen? Hogy valaki klasszikus hangszeren játszik?"

egyrészt, hogy valaki hangszeren játszik. ahhoz, hogy hangszeren játssz, egész életedben rendszeresen gyakorolnod kell, állandóan fejleszteni a hangszeres tudásodat. ez a hangszeres teljesítmény. aki trombitálni akar, az például az első 1-2 évében nem jut el odáig, hogy megszólaljon a hangszere, és kb. 5 évig tart, hogy valamit el tudjon fújni hamis hangok nélkül, viszonylag jól intonálva. ez tehát nem egy kategória azzal, hogy valaki részt vesz egy két hetes DJ-tanfolyamon, és megtanulja használni a Fruity Loopsot.

másrészt a zene legmélyebb ismerete szükséges. amellett, hogy ismerni kell a különböző dinamikákat, tempókat, frazeálásokat, frazírokat, akkordfelrakásokat, a hangszerek tulajdonságait, skálákat, hangzatokat, fordításokat, hangszíneket, soundokat, metrumokat, dallami és ritmikai motívumokat, jó ízléssel kell ezeket alkalmazni, hogy a kívánt dramaturgiai vagy lírai hatásokat el lehessen érni. ehhez nem árt ismerni a zenetörténetet és a zenei kultúrát, beleértve az európai "komolyzenét", az egyes kultúrák népzenéit, sőt, a könnyűzenei műfajokat is. ez sem említhető egy lapon a leprogramozott dobgépekre való sample-k és szintibe bepötyögött, 3-4 hangból álló, primitív dallamocskák loopolásával.

"Mégis milyen ellenőrzés alá? A média a fogyasztókat szolgálja ki. Senki sincs kényszerítve, hogy vegyen tévét meg rádiót."

Te is tudod, hogy ez nem így van. avagy hogy értelmezed a törvényeket, a betűik szerint, vagy a szellemük alapján?

a média a fogyasztókat szolgálja ki, de előtte létrehozza a fogyasztási cikkeket. magyarul: szart adnak, rászoktatnak, és aki világ életében szart kapott, az a szart fogja kívánni később is.

valóban senki nincs kényszerítve, viszont tudjuk jól, hogy a tömeg kikapcsolódásként fogyasztja a médiát. és itt jelenik meg a média felelőssége, hogy mit sugároz.

"Ez szintén mindig így van. Jó pár 25-35 közötti ember megmondja, hogy a 2000 évek tüc-tüc zenéjében még ott volt az érték"

azokban sem volt már érték, a zeneipar tömegpszichózisa nem most kezdődött.

"Tegyük fel, hogy 20 év múlva valami teljesen torzított elektronikus zene lesz, ami még monotonabb a mostaninál."

ezt már nem lehet alulmúlni, ennél kevésbé zeneibb sosem lehet valami, maximum ugyanilyen. ez alá csak úgy lehetne menni, ha a mű nem tartalmazna egyetlen hangot sem. csakhogy ezt John Cage, híres komponista már 60 éve megcsinálta 4'33 című darabjában, melyben négy perc 33 másodpercig szünet van. ajánlom figyelmedbe, youtube-ozz rá, óriási :)

"De hallgattam gumimacis technót is. Az egyik nem ütötte ki a másikat."

a gumimacis techno az első lépcsőfok Skrillexhez. kevés kártékonyabb dolog van, mint a gyerekeknek szánt trash. és kevés gyomorforgatóbb is. hogy az a szerencsétlen gyerek, akinek nincs még viszonyítási alapja, ő is csak mindennek a legalját érdemelje... erre már írni sem tudok semmit, annyira lehangoló.

"Semmiféle problémát nem hordoznak. Ez számodra probléma, de nem értem, miért. Ők mást hallgatnak."

már leírtam, hogy mi a probléma. az, hogy míg például az iskolák abban segítenek, hogy az irodalomnak némi respektje kialakuljon egy emberben, ez a zeneművészetben nincs így. egy átlagemberben nem alakulnak ki azok az ízlésbeli, gondolkodásbeli alapok, hogy egyszerűen MEGÉRTSE, mi a zene, és mi nem az. már rég lemondtam arról, hogy a tömeget igényes zenére kell nevelni. ez egy szélmalomharc, nem az én dolgom, hanem a médiáé és a zeneiparé lenne. de azt akkor sem kéne hagyni, hogy a konzumipar a zene fogalmát is eltörölje, mert most épp ez történik.

az igaz, hogy számomra probléma. a tömeg számára nem. ez nyilvánvaló.

"Ettől még nem fog kihalni az a zene, amit Te többre tartasz."

sajnos, ez nincs így. a jazz például, még a legmainstreamebb ágazatai is, 25 éven belül teljesen eltűnnek. az underground jazz ma sem érdekel tulajdonképpen senkit (mondjuk, ezt részben meg tudom érteni), de például az elektronikus zene elsöpörte a klasszikus funkot is (nem összekeverendő a gagyi funky-val), a big band swing zene is csak az elitek kiváltsága, holott pár évtizeddel ezelőtt az alsóbb osztályok popzenéje volt. eleve az élő, hangszerekkel játszott zene is hihetetlenül visszaszorult. régen minden kávézónak, étteremnek szerződtetett zenekara volt. ma a rádiót és a playlisteket nyomják. ennek nyilvánvalóan gazdasági okai vannak, de ebből következik az is, hogy a hangszeres tudás, az élő zene társadalmi megbecsültsége is eltünedezik. rásegít erre a folyamatra persze a sok-sok igénytelen zenész is, de ez más téma.

hogy mi ennek a válságnak az oka, azt már kifejtettem: minden produktum egy kalapban van. egy kalapba van téve az igényes zene az igénytelennel sőt, még olyan dolgokkal is, amik nem is zenék. az iskola nem tanítja meg, hogy mi a zene és mi nem az, a média pedig nem vállalja a felelősséget.

"De, ez a valóság. Pont tegnap mentem kajáldába az egyik haverommal a városban és nálunk épp egy zenei fesztivál zajlik. Komolyzenei fesztivál. Épp akkor volt vége egy koncertnek és jött ki a tömeg. A tömeg fele fiatal volt!"

örvendetes, de ez az egész el fog tűnni idővel. a komolyzenei fesztiválok visszaszorultak a nagyvárosokba, főleg a fővárosba, és jellemzően az idősebb korosztálynak szólnak. nyilván, vannak kivételek, de ahhoz képest, hogy még a nyolcvanas években is, egy-egy operát milliók hallgattak meg, ma hol tartunk? a MÜPA például sosem termel nyereséget, és ez annyira alapvető, hogy már a helyet létrehozó szerződésbe is belefogalmazták ezt a sajnálatos tényt. a sziget ezzel szemben nyereséges, a szervezők meg minden évben panaszkodnak, hogy nem eléggé.

"Ha nem túl tolakodó, akkor megkérdezhetem, hogy a korosztály tagja vagy, vagy kívülről figyeled?"

26 éves vagyok. és abban a kiváltságos helyzetbe kerültem, hogy egész életemben körbevett a valódi és jó zene, köszönhetően a családomnak. de egy átlagember nem ilyen szerencsés. őket ki neveli meg? ha más közegbe születek, valószínűleg én is Avicii-t hallgatok, meg Nicki Minajt, és sosem hallottam volna egyetlen Mozart darabot, vagy Coltrane Love Supreme-jét. így pontosan tudom, hogy miről maradtam volna le, és nem lenne rossz, ha mindenki tudná, de főleg ÉRTENÉ azt, hogy mitől fosztja meg magát.

ja, egyébként nem vagyok zenész, bár tanultam zenét.

"Valóban. Nem is sokan keresik benne, főleg, ha egymás mellé tesszük Aviciit és egy pulóvert. Elég szembetűnő lesz a dolog."

Avicii és egy pulóver két különböző dolog. különböző dolog egy panelház és egy pulóver is, ahogy semmi közös nincs Avicii-ben és a zenében :)

"A rossz relatív."

de csak egy bizonyos szint felett. azért annyi objektivizmus van a művészetben, még a legszubjektivistább, posztmodern nézetek szerint is, hogy egy szint alatt valamit ne számítsunk pl. zenének.

"Tudom, hogy a Boci-boci tarka dallamát eljátszani nem nagy teljesítmény sem zongorán, sem számítógépen, engem mégis megnyugtat, mert tetszik. Nincs értéke, nincs benne zenei teljesítmény számítógépen összerakva, de attól még van dallama és tetszik."

engem pedig ki tud kapcsolni egy jó tea, egy séta a parkban, egy üveg sör, egy jó kaja. de ezek egyikére sem mondja azt a média, hogy zenei teljesítmény, és ennek okán nem tartja annak egész nemzedékek sora, vagy legalábbis azoknak konzum rétegei.

megjegyzem, a Boci boci tarkában több zeneiség van, mint Avicii egész életművében, mert a BBT legalább a dúrhármasra és a ión skálára épül, melyekről szerintem Avicii még életében nem is hallott :D

"Énekórán tanulunk a zenéről is."

igen, csak az egész ének-zene oktatás úgy hibás, ahogy van. abban igazad van, hogy az átlagtini nem fog Nyomorultakat olvasni, de valamelyest beleivódik ez a mű, viszonyítási alappá változik. hogy miért? mert az irodalmat sokkal jobban oktatják, és a tanterv valahogy jobban át tudja adni azt, hogy mi miért értékes, és mi miért nem az.

másfelől viszont, a popirodalom habár nagyon fejlett és nagyon kiterjedt, tobzódik az igénytelenségben és ízléstelenségben Oravecz Nórától Twilight-on át a sok zs-kategóriás fantasy-ig, mégsem ömlik mindenhonnan úgy, mint a tömegzene. ráadásul a tömegirodalom több kapcsolatot ápol az irodalommal, mint a tömegzene a zenével. aztán pedig, az irodalomnak több a társadalmi megbecsülése, és az irodalmi értékek jobban velünk vannak a mindennapokban, mint bármilyen zenei érték. a jó filmek például tartalmaznak legalább egy bibilai utalást. mi ez, ha nem a nyugati irodalom alapkövének társadalmi megbecsülése?

wow, ez jó hosszú lett, pedig még maradt is három gondolat:

"Duke Ellington nevével, ha odamész az utca emberéhez, nem mindenki fogja ismerni."

ez már maga a tünet. Ellington a maga korában popzenész volt, az alsóközéposztály imádta, mégsem voltak gagyik, igénytelenek a dalai (persze, ha Brahms-hoz méred, akkor az, de a maga jogán olyannyira nem, hogy ma Ellington korunk Brahms-a). ma viszont már a magas kultúra része lett, rétegzene, amivel csak koncerttermekben lehet találkozni. ez maga a kultúra inflálódása.

"A zene nincs válságban, hanem virágzik."

bár így lenne! de valójában válságban van.

sőt, tulajdonképpen válságban van az egész nyugati kultúra. Bartók volt az utolsó nagy zenei újító, és Schönberggel meg a második bécsi iskolával a 12 hangból álló nyugati zene elérte a végét. azóta pedig még egy fél Bartók sem jelent meg, hogy iskolát alapítson. mondjuk, nincs is meg az a kulturális közeg, ami anno őt kitermelte.

az irodalomban is ez van, Thomas Mann és Kafka óta nem volt iskolateremtő szerző. esetleg Vonnegut említhető még, de ő már posztmodern, ami pedig jellegéből fakadóan megújulásra képtelen.

"Mindenki megtalálj magának azt a zenét, amire vágyik."

épp itt van a kutya elásva, ebből fakadnak a problémák. a 2000 éves nyugati zeneművészetből, ami már az 1100-as években komplexebb volt, mint Avicii bármikor, maradt egy óriási nagy kalap. ebben a kalapban egyszerre van jelen Ariana Grande és Ludwig van Beethoven. a tömegember pedig nem tudja, nem érti, hogy az egyik miért az örökkévalóságé, a másik pedig miért tűnik el rövid időn belül. felértékelődnek a percemberek, inflálódnak az örrökévaló művészek. ez van ma.

természetesen a tömeg nem megváltható, de terelhető. az viszont az oktatási rendszer és a média felelőssége, hogy milyen irányba tereli.