Valaki elmagyarazna mi a jo a Sziget fesztiválban? (nem kamu kerdes)

"Avicii-n a hatodik sorban ugráltam. :D Még két éve, kilencedikben én mindenkinek megmondtam, hogyha lesz egy olyan lehetőségem, hogy elmenjek egy Avicii koncertre (életem szerelme, ezzel a legeslegnagyobb álmom vált most valóra)"

hát, gratulálok. tényleg, soha ne legyen az ÉLETEDBEN nagyon élmény, mint hogy láttál egy hülyegyereket gombokat nyomogatni és klasszikus Etta James-számokból kivagdosott sample-kkel játszadozni. óriási zenei teljesítmény...

nézz utána, hogy mit jelentenek ezek a szavak: koncert, zene, zenei előadás, zeneművészet, hangszer, teljesítmény.

konformista konzumemberek kirakatvalósága, fujj. pont ezek miatt élvezhetetlenek a sziget-féle műbalhék.

Kérdező, van, aki azt látja benne, amit te. Meg van, aki egészen mást. Előbbi ne menjen fesztiválra, utóbbi menjen minden évben. Ez egy olyan dolog, amit vagy átérzel, vagy nem. A te személyiségedtől és alapvető hozzáállásodtól függ, hogy félre tudod-e tenni azokat, amiket írtál, és koncentrálni az érzésre. Ha nem tudod, akkor nyilván nem neked találták ki a fesztiválozást, nincs ezzel semmi baj, különbözőek vagyunk és nem mindenki alkalmas rá.

Ebből kiindulva sajnos nem tudom neked elmagyarázni, mi jó a Sziget fesztiválban. Nem vagy kompatibilis a dologhoz.

Úgy is lehet nézni, ahogy nézed, Kedves Kérdező! :)

Igazából én sem mennék el a Szigetre, mert nem szeretem az akkora tömeget. Kis koncertklubbokban, kisebb fesztiválon tök jól elvagyok, de a Sziget tömege nekem már túl nagy...

Ettől függetlenül egyáltalán nem mondom azt, hogy rossz. Az általad felsorolt dolgok nekem sem jönnének be. DE! Ott a másik része. Van, aki szereti a tömeget, a kavalkádot, rengeteg színes arc van és ismerkedni is lehet. Van, aki örül, hogy végre sáros, mert szabadnak érzi magát. Meg örül, hogy ott a kedvenc zenekara.

#11-es valószínűleg fiatal, majd kinövi a dolgot és kellemesen fog visszagondolni rá, hogy mennyire is bírta Avicii-t és később fog más jellegű zenéket hallgatni.

Viszont azok, akik lehurrogták azért, mert tetszik neki egy zenei stílus, valószínűleg sosem fogják kinőni a "dehátaziszennemzene" dolgot és megmaradnak azon a szinten, hogy az a jó, ami nekik tetszik.

Kit kéne jobban sajnálni? Egy fiatalt, aki jól érezte magát vagy azokat, akik befásultak és már nem nyitottak új ingerekre?

"Viszont azok, akik lehurrogták azért, mert tetszik neki egy zenei stílus"

na itt álljunk meg. Avicii nem zenész, és amit csinál, az nem egy zenei stílus. legpozitívabb értelemben médiaművészetnek lehetne nevezni azt, amit ő és a hozzá hasonlók előadnak. ha viszont realista vagy, akkor azt mondod: ez egy blöff. egy blöff, ami még jobban elmélyíti az emberekben azt a közkeletű félreértést, hogy minden zene, amire mi azt mondjuk. ez nagyon nincs így, és hatalmas károkat okoz az általános zenei műveltségben (ami már így is a béka segge alatt van).

"megmaradnak azon a szinten, hogy az a jó, ami nekik tetszik."

csőlátó vagy. ez a dolog nem a személyes ÍZLÉSRŐL szól, hanem arról, hogy mi a zene és mi nem az. ne keverd a szubjektív ízlést az objektív tényekkel. én nem szeretem Mahlert, sem a Tankcsapdát, de ettől függetlenül ezek zenét csináltak/nak. Avicii viszont nem csinál zenét, nem játszik hangszeren, fogalma nincs arról, mi az a C-dúr. és ha ilyen szinten állunk, akkor legitimáljuk azt is, ha valaki a saját szarát adja el úgy, hogy az a legújabb könyvremekmű, és ne emeljük fel a szavunkat, hogy a média és a tömegek ezt a gőzölgő, krémes barna szardarabot imádják, mint a legnagyszerűbb bestsellert. igaz, nem könyv, hanem egy rakás szar, de hát úgyis csak felfogás kérdése, nem? na, ezt kéne elkerülni.

"Kit kéne jobban sajnálni? Egy fiatalt, aki jól érezte magát vagy azokat, akik befásultak és már nem nyitottak új ingerekre?"

én a pozitív zenei/művészi élményeket kamatostul megkapom ZENEI/MŰVÉSZI alkotásokon keresztül, de köszi, hogy sajnálsz :) én meg azokat a tömegeket sajnálom, akik úgy nőnek fel, hogy még azt sem tanulják meg, mi a ZENE, és épp ezért Skrillexek és Aviciik zaján kénytelenek élni.

u.i.: nem az elektronikus zenével van baj, mert csomó, művészileg magas színvonalú, képzett zeneszerző használ elektronikus eszközöket komponáláshoz. Avicii nem tartozik ezek közé.

Avicii zenét készít, zenei producer, zenét komponál. Szóval zenész.

"Avicii viszont nem csinál zenét, nem játszik hangszeren, fogalma nincs arról, mi az a C-dúr."

Ezt mégis miből állapítod meg? A legtöbb zenei producer valóban nem játszik úgy a zongorán, mint pl. Havasi Balázs, de általában tudnak játszani. Tökéletes példa erre ATB.

"ez a dolog nem a személyes ÍZLÉSRŐL szól, hanem arról, hogy mi a zene és mi nem az. ne keverd a szubjektív ízlést az objektív tényekkel. én nem szeretem Mahlert, sem a Tankcsapdát, de ettől függetlenül ezek zenét csináltak/nak. "

Igazából leírod Avicii-ről a saját ízlésed alapján kialakított véleményt, hogy sz*r. Én sem tartom óriási zenei alkotásnak, valószínűleg sosem fognak egy Avicii számot 50 év múlva egy stadionban előadni, de attól még zene. A szürke 50 árnyalatát sem tartom nagy műnek, attól az még egy könyv marad és egy regény.

Mindig azt imádják, ami divat. Régen is volt pár zenekar, amiről az akkori emberkék megmondták, hogy húderossz. A rock zene a Sátán műve és hasonlók. Mindig lesznek új zenék, mindig lesz, aki azt mondja rá, hogy ez nem zene. De, az. Aztán minden ilyen "nemzene" kitermeli a saját számait, amit majd 20 év múlva hallgatnak, hogy hú, mekkora áttörés volt. Ez ilyen.

"én a pozitív zenei/művészi élményeket kamatostul megkapom ZENEI/MŰVÉSZI alkotásokon keresztül, de köszi, hogy sajnálsz"

Örülök, hogy megkapod! :) Gondolom nem azokkal a zenékkel kezdted, amit most hallgatsz vagy azóta többet is hallgatsz. Na, ez fog történni másokkal is. 10-20-on évesen partiznak egyet a mainstream számokra, aztán később rájönnek, hogy jé, van más is.

"én meg azokat a tömegeket sajnálom, akik úgy nőnek fel, hogy még azt sem tanulják meg, mi a ZENE, és épp ezért Skrillexek és Aviciik zaján kénytelenek élni"

Na, az épp hallgatott Smetana mű után berakok egy Avicii-t, mert nem tanulom meg Avicii miatt, hogy mi a zene...

"u.i.: nem az elektronikus zenével van baj, mert csomó, művészileg magas színvonalú, képzett zeneszerző használ elektronikus eszközöket komponáláshoz. Avicii nem tartozik ezek közé."

Nem is ezzel a hozzáállással volt bajom. Nem is ezt sajnálom. Nem is mondtam, hogy Avicii művészetileg magas színvonalú. De attól még, zenét csinál.

"Avicii zenét készít, zenei producer, zenét komponál. Szóval zenész."

zenei producernek rendben van, az elmúlt 70 évből ismerünk pár producert (például Teo Macerot, aki a huszadik század legnagyobb zenei producere) de még egyszer mondanám: Avicii nem zenész, és nem is zeneszerző. amit ő művel, ti. sample-ket rakosgat programozott dobgépekre, majd a dramaturgia szerinti központi helyen egy 3-4 hangos, számítógépbe bepötyögött dallamocskát loopol, az nem zeneszerzés. ráadásul nem is autonóm művészi teljesítmény, mert egy tucat emberből 10 ugyanígy utána tudná csinálni, ha akarná. Avicii-t a média karolta fel, ami állandóan megpróbálja bemesélni ezekről a tizenkettő-egy-tucat sztárokról, hogy különlegesek és egyediek, pedig nem azok. sztárt mondtam, nem zenészt, direkt.

ha valóban érdekel, hogy mit jelent zeneszerzőnek lenni, ajánlom a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékét, ott nézz körül. ott találhatsz zeneszerzőket.

"Ezt mégis miből állapítod meg? A legtöbb zenei producer valóban nem játszik úgy a zongorán, mint pl. Havasi Balázs, de általában tudnak játszani. Tökéletes példa erre ATB."

Havasi Balázs egy zenei körökben méltán lenézett giccskirály, noha ő legalább valóban zeneszerző, megfelel a zenész/zeneszerző fogalmak objektív kívánalmainak. kár, hogy ezen belül az egyik legundorítóbb, ezoanyukáknak és Oravecz Nórán nevelkedetteknek való borzalmakat szerez (sokszor állami megrendelésre), de úgysem ő az egyetlen.

Mutass nekem egy olyan dídzsét, aki zongorázik olyan, vagy megközelítőleg olyan szinten, mint Herbie Hancock, vagy Oscar Peterson, és akkor azt mondom, hogy OK.

"Igazából leírod Avicii-ről a saját ízlésed alapján kialakított véleményt, hogy sz*r. Én sem tartom óriási zenei alkotásnak, valószínűleg sosem fognak egy Avicii számot 50 év múlva egy stadionban előadni, de attól még zene. A szürke 50 árnyalatát sem tartom nagy műnek, attól az még egy könyv marad és egy regény."

na de várjunk csak. a szürke 50 árnyalata az egy könyv, egy regény, mert az OBJEKTÍV kívánalmaknak megfelel. azaz szavakat, mondatokat tartalmaz. a mondatok önmagukban értelmesek. vannak benne karakterek, leírások. formailag regény. ezek objektív dolgok. szubjektíve természetesen a szürke 50 árnyalata egy ócska konzumgeneráció ostoba koncepciójának béna megvalósítása. attól még regény.

Avicii "művészete" nem felel meg a ZENE kívánalmának. nincs benne zenei teljesítmény, nincs benne komolyabban értelmezett zenei dinamika. harmóniai világa roppant primitív, ritmikai világa szintén. nincs benne hangszeres teljesítmény, nincs benne hangszeres technika. mije van akkor? füstgépe, neonfényei, rohadt nagy erősítő. ez NEM zenei truváj, akármit is mondasz. elismerem, hogy ez valahol biztos teljesítmény, de nincs köze a zenéhez.

"Mindig azt imádják, ami divat. Régen is volt pár zenekar, amiről az akkori emberkék megmondták, hogy húderossz."

más dolog rossz zenét gyártani, és más dolog valami tök más, színes-szagos valamit gyártani, és azt állítani, hogy az zene.

"A rock zene a Sátán műve és hasonlók. Mindig lesznek új zenék, mindig lesz, aki azt mondja rá, hogy ez nem zene."

a rockzene primitív volt a korabeli (népszerű) zenei stílusokhoz mérve. de azt senki nem vitatta el tőle, hogy az is zene volt, amit technikailag és művészileg alacsonyabb szinten álló (képzetlen) zenészek játszottak (vesd össze Chuck Berry számait Muddy Waters-el). az ÉLŐ ZENE volt, sok esetben igénytelen, más esetekben (későbbi rockműfajok létrejötte által) progresszív és iránymutató, ami visszahatott konvencionálisabb könnyűzenei stílusokra (jazz), de a kortárs zenére is.

a korabeli amerikai puritánok nyomták ezt a sátán zenéje dolgot. számukra minden műfaj, ami az afroamerikai blues-on alapult (tehát kb. minden huszadik században, nyugaton létrejött könnyűzenei forma) a sátán műve volt. az Avicii-ket viszont nem a sátán, hanem óriáscégek és a tömegek rossz ízlése termeli ki.

"Aztán minden ilyen "nemzene" kitermeli a saját számait, amit majd 20 év múlva hallgatnak"

csakhogy a könnyűzene az ma egy iparág. már nem úgy működik a dolog, mint a 17-18. században, vagy akár a hatvanas évekig a huszadik században. azt hallgatják, amiről ezek a mamutcégek azt akarják, hogy hallgassák. azt hallgatják, amiről a média azt állítja, hogy jó.

"Gondolom nem azokkal a zenékkel kezdted, amit most hallgatsz vagy azóta többet is hallgatsz."

a felmenőim zenészek, hálistennek nem a médiából kellett megtudnom, hogy mi a zene.

"Na, ez fog történni másokkal is."

jelenleg nem látszik ez a tendencia. nincs alternatíva. a zenei műveltség olyan, mint minden más műveltség. de ha 14 évesen, a kialakuló, önálló ízlés legfontosabb időszakában rákapnak az Avicii és Skrillex-félékre, hogy fognak továbbjutni? jó hetven éve még egy alsó-középosztályos családnak is volt otthon zongorája, és a gyerekek tanultak is zongorázni, ismerték a kottát. tisztában voltak azzal, mi a zeneművészet, és mi nem az, függetlenül a saját szubjektív ízlésüktől.

"10-20-on évesen partiznak egyet a mainstream számokra, aztán később rájönnek, hogy jé, van más is."

nem a mainstreammel van gond. voltak olyan időszakok (harmincastól a hetvenes-nyolcvanas évekig), amikor a mainstream zene a mainál sokkal igényesebb volt és sokszor komoly értéket képviselt. sajnos a zeneipar befolyása teljesen elszubjektivizálta azt a kérdéskört, hogy egyáltalán mi számít zenének, mi az, hogy művészi teljesítmény stb.

ma önkényesen kitalált, valójában önállóan nem is létező bóvliműfajok "versenyeznek" más bóvliműfajokkal. a zenei értéket nem képviselő, ízléstelen dance-t kedvelők csatáznak a zenei értéket nem képviselő, ízléstelen rockot kedvelőkkel, akik pedig lenézik a zenei értéket nem képviselő, ízléstelen poppereket. sajnos, ez van ma, és ezt a valóságot szolgálja ki a sziget, a fesztiválok, a rádiók (főleg a petőfi) és a színvonaltalan zenei oktatás. holott iszonyú sok valódi zene van a világban, a könnyűzene szinte minden műfajában találni zenei értéket, és aztán ott van még a komolyzene.

mindenki siránkozik, hogy az ifjúság nem olvas, és ha nagy ritkán mégis, akkor is csak a Harry Pottereket, de az kb. senkit nem zavar, hogy egy olyan országban, ami Dohnányival, Bartókkal, Kodállyal, Oláh Kálmánnal, Fekete-Kovács Kornéllal büszkélkedhet, a csapból is Aviciik, Skrillexek folynak, melyek nem csak hogy szubjektíve gagyik, de nem is számítanak zenének.

Igen, egy tucat emberből 10 megtudja csinálni. Elliott Smith számait is elég sokan eltudják kitározgatni.

De áruld el, akkor mit csinál, ha nem zenét szerez? Az oké, hogy a média felkarolta, így van. Mit hoz létre? Mit ad el? Zenét.

Az, hogy Havasit bizonyos zenei körökben lenézik, attól még nem lesz kevesebb. Ha valaki bármilyen műfajból kilép és nyit a mainstream felé, egyből kap hideget-meleget. Attól még tehetséges.

"Mutass nekem egy olyan dídzsét, aki zongorázik olyan, vagy megközelítőleg olyan szinten, mint Herbie Hancock, vagy Oscar Peterson, és akkor azt mondom, hogy OK."

Tehát mutassak olyan dídzsét, aki képes olyan szinten zongorázni, mint az ilyen szintű legendák? Ha csak jól tud zongorázni, akkor már nem is oké? :D

"na de várjunk csak. a szürke 50 árnyalata az egy könyv, egy regény, mert az OBJEKTÍV kívánalmaknak megfelel. azaz szavakat, mondatokat tartalmaz. a mondatok önmagukban értelmesek. vannak benne karakterek, leírások. formailag regény. ezek objektív dolgok. szubjektíve természetesen a szürke 50 árnyalata egy ócska konzumgeneráció ostoba koncepciójának béna megvalósítása. attól még regény.

Avicii "művészete" nem felel meg a ZENE kívánalmának. nincs benne zenei teljesítmény, nincs benne komolyabban értelmezett zenei dinamika. harmóniai világa roppant primitív, ritmikai világa szintén. nincs benne hangszeres teljesítmény, nincs benne hangszeres technika. mije van akkor? füstgépe, neonfényei, rohadt nagy erősítő. ez NEM zenei truváj, akármit is mondasz. elismerem, hogy ez valahol biztos teljesítmény, de nincs köze a zenéhez. "

Azt gondolom nem vetted észre, hogy a könyvnél az objektív szempontokat objektívan írtad le, de Avicii zenéjével kapcsolatban már mindenre raktál szubjektív jelzőt... Ezek után a dologról hogy beszéljünk objektíven?

"más dolog rossz zenét gyártani, és más dolog valami tök más, színes-szagos valamit gyártani, és azt állítani, hogy az zene. "

És külön más dolog azt mondani valamire, hogy az nem is az ami, mert valakinek nem tetszik.

"a rockzene primitív volt a korabeli (népszerű) zenei stílusokhoz mérve. de azt senki nem vitatta el tőle, hogy az is zene volt"

Dehogynem. Rengetegen megmondták, hogy ez bizony nem zene. Minden új műfajnál volt olyan réteg, aki így fogadta. Meg volt olyan is, aki azért szerette, mert új.

"csakhogy a könnyűzene az ma egy iparág. már nem úgy működik a dolog, mint a 17-18. században, vagy akár a hatvanas évekig a huszadik században. azt hallgatják, amiről ezek a mamutcégek azt akarják, hogy hallgassák. azt hallgatják, amiről a média azt állítja, hogy jó. "

Ez így van. Attól, hogy a mamutcégek egy tucatzenét nyomnak az emberek képébe, az még zene marad. És mindig is voltak olyan emberek, akik azt hallgatták, amit eléjük raktak. Régen a mamutcégek helyett megvolt a helyi leggazdagabb nemesi család, aki rendelt egy zenét a zeneszerzőtől, aki még 20 másik nemesnek is majdnem ugyanazt a zenét írta meg. Aztán mindenki tapsolt, mert megfelelt az akkori közízlésnek és divatnak. Akkor az volt mainstream.

"a felmenőim zenészek, hálistennek nem a médiából kellett megtudnom, hogy mi a zene"

De fejlődtél, nem?

"jelenleg nem látszik ez a tendencia. nincs alternatíva. a zenei műveltség olyan, mint minden más műveltség. de ha 14 évesen, a kialakuló, önálló ízlés legfontosabb időszakában rákapnak az Avicii és Skrillex-félékre, hogy fognak továbbjutni?"

Dehogynem látszik, csak túl kéne nézni az ebben a korosztályban lévő fiatalokon. 14 évesen Scootert és Groove Coverage-t hallgattam. Rá egy évre már System of a Down-t és The Offspringet. Aztán jött techno, mai trance és a komolyzene is. Minden. Kb. 1-2 évente találok valami olyan zenét, ami mutat számomra újat és még nem hallottam hasonlót. Ettől még hallgatom azt is, amit régen.

Elég sok fiatal jár hangversenyre. Attól, hogy ellehet menni megnézni az új hollywoodi akciófilmet a moziban, a színházak még nem ürülnek ki. És elég sokan mindkettőt megnézik. Egyszerűen nő az emberek médiafogyasztása és egyre több emberé szélesedik is.

"ma önkényesen kitalált, valójában önállóan nem is létező bóvliműfajok "versenyeznek" más bóvliműfajokkal. a zenei értéket nem képviselő, ízléstelen dance-t kedvelők csatáznak a zenei értéket nem képviselő, ízléstelen rockot kedvelőkkel, akik pedig lenézik a zenei értéket nem képviselő, ízléstelen poppereket."

És van, aki képes mindben megtalálni a zenei értéket. És van, aki nem, ezért azt mondja, hogy nincs is benne zenei érték.

"mindenki siránkozik, hogy az ifjúság nem olvas, és ha nagy ritkán mégis, akkor is csak a Harry Pottereket, de az kb. senkit nem zavar, hogy egy olyan országban, ami Dohnányival, Bartókkal, Kodállyal, Oláh Kálmánnal, Fekete-Kovács Kornéllal büszkélkedhet, a csapból is Aviciik, Skrillexek folynak, melyek nem csak hogy szubjektíve gagyik, de nem is számítanak zenének."

De, igazából mindenkit zavar minden. Mivel többen olvasnak, mint hallgatnak mondjuk komolyzenét, ezért persze, hogy többen teszik szóvá, hogy kevesebbet olvasnak a fiatalok. De ha elmész 1-2 faluba és leülsz az idősebbekkel beszélni, ők meg elpanaszolják, hogy a mai fiatalok nem tudnak kapálni és szóba sem fogják hozni, hogy mi a helyzet a zenével meg az olvasással.