A szívem ide, az eszem oda húz. Tudnátok tanácsot adni?

Ukrajnában élek. Szerintem tudjátok, hogy milyen most itt a helyzet, és egyre rosszabb. Félni kell a katonai behívásoktól, az árak emelkednek, rend nincs, a korrupció pedig szárnyal. Mindent lehet, de semmit sem.

Szeretek is itt élni, itt van az életem. Fiatal vagyok még, de komfortos életem, munkám, lakhelyem van, amit nagyon szeretek.

De ez a kilátástalanság és kétségbeesés nagyon rossz. Félni kell a holnaptól, hogy ki tudja, mi lesz. Ki tudja, lesz-e még itt rend, milyen rendszer lesz, mi lesz a mostanival. Fog-e stabilizálódni valamit a helyzet, vagy még rosszabb lesz. Nem tudom, és félek.

A családomban felmerült, hogy költözzünk át Magyarországra. Csak ez nem olyan egyszerű. Egyikőnk se szívesen hagyná itt az életét, amiért két kézzel dolgozott, és mindent beletett az évei során. Itt van minden. Azért dolgozta, és alakította ki az ember az életét, hogy csak úgy itt kelljen hagyni? Kezdeni mindent elölről?

Félek itt maradni, és félek lépni is. Nem tudom, melyiktől jobban. Annyira szeretnék maradni. De az is lehet, hogy nem kellene félni az újtól, az ismeretlentől, hanem ez egy kellő alkalom lenne arra, hogy új életet kezdve megszabaduljak ettől a süllyedő országtól. Lehet, hogy 20 év múlva arra fogok gondolni, hogy nehéz volt, de milyen jó, hogy anno elmentem innen. Vagy arra, hogy milyen kár, hogy el kellett hagyni a szülőföldemet.

Én tényleg fiatal vagyok még. De akkor se szeretnék teljesen új életet kezdeni

A családom is hasonlóan áll hozzá. Nem tudunk dönteni. Biztonságosabb lenne menni, de nagyon nehéz lenne mindent itt hagyni. Ilyen ostobaság miatt, mint ez a háború 2015-ben.