A székely férfiak tényleg nem kezelik egyenrangúként a feleségüket?

Én csak egy székely házaspárt ismerek, ők mindketten aranyosak, jófejek, szerintem teljesen egyenrangú felekként kezelik egymást, legalábbis külső szemlélőként ez a benyomás.

Gondolom a székelyeknél is az a helyzet, mint más népeknél: egyrészt egyénfüggő is, hogy a férfi mennyire "papucs" vagy pedig egy szemét kis zsebdiktátor, aki a kisebbségi komplexusát a családján vezeti le. Másrészt számít a neveltetés, iskoláztatás, egyéb környezeti hatások.

Hagyományosan természetesen a székelyeknél a férfi az úr, mint sok más kultúrában is.

Ez persze nem jelenti, hogy a férfi egy agresszív barom lenne otthon, lehet pozitívan is értelmezni: rajta van a több felelősség, ezért több tiszteletet is vár el.

A modern női egyenjogúság például sokszor egyszerűen annyiban valósul meg, hogy a férfiak egyre töketlenebbek, inkább hagyják a nőket érvényesülni, csak nehogy nekik egy szalmaszálat keresztbe kelljen tenniük.

"A hagyományos családmodell nem jelenti azt, hogy ne kezelnék egyenrangúnak a feleségüket.

A székely nép pedig egyáltalán nem egységes kulturálisan, ergo alapból hülyeség egy kalap alá venni az egészet."

Nem mondtam, hogy azt jelenti, azt mondtam, hogy minden népcsoportnál VAN hagyományos családmodell, és miért ne lehetne náluk pont ilyen. Pont ez volt a kérdés. :D De azt is hangsúlyoztam, hogy fogalmam sincs a székelyekről. A lényeg az lett volna, hogy korántsem volt a kérdésben annyi rosszindulat, mint a válaszokban.

"17-es: gondolom, ezt a agyalágyulmány-halmazt:-) "

okos, erős, ügyes férfiként már a többedik párom van hosszútávú kapcsolatban.

A nőket tanítani, idomítani kell, mert különben csak az van nekik amit a média, és a női sorozatok beléjük nevel.

A férfi dolga megmutatni az utat a nő számára, hogy ismét nő legyen, vagyis, egy többed rangú ember a kapcsolatban, aki a férfi parancsát, és óhaját várja, és megcsinálja amit kell.

Amúgy kicsit elnéztél valamit, mivel jól kereső emberként épp a nyaralómból írom ezt a Balatonról:)

És amúgy kertvárosban élek, nagyon szép környéken.De te gondolom a kis albérletedben most buzgón gépelsz, és forrsz az idegtől.

Te egy szerencsétlen, önhitt, értéktelen előember vagy, semmi más. Feltehetően pénzen vásárolod azokat a nőket, akik legyintenek az összes ostobaságodra, csak elérjék, amit akarnak tőled: az anyagiakat.

Elmondtad, szerinted mit kell tenniük a nőknek..Nos, a teljes értékűek eleve elkerülnek, de azoknak, akik egy ilyen barlanglakóval szóba állnak, egyetlen teendőjük akad, amit általában sikerrel visznek véghez, mert túljárnak az ilyen "homokháti sejkek" tyúkeszén: kiforgatni téged mindenedből. Az emberségedből nem lehet: az nincs.

"Ha fizetésről vagy jogokról van szó, akkor egyenrangú a nő, de egy verekedésnél vagy betonozásnál már nem. :D "

Nekem eleve nem kell verekedős pasi. És olyan sem, aki csak betonozni tud. Nyilván napi cselekedet a betonozás :D Arra vannak a szakemberek :)

"A nőket tanítani, idomítani kell, "

Te KOMOLYAN beteg vagy!

"Ha fizetésről vagy jogokról van szó, akkor egyenrangú a nő, de egy verekedésnél vagy betonozásnál már nem. :D "

Csak nem gondolod, hogy egy főorvosnőnek, építész- vagy vegyészmérnöknőnek, egy zongoraművésznek, vagy annak az ügyvédnek, aki épp a betonozó válóperében képviseli őt, eszébe jutna életében egyszer is, hogy egy hórukkmunkással mérje össze magát?!:D

Kedves 28-as!

Nagyon is lehet, hogy emberünk KOMOLYAN beteg, de elképzelhető a következő verzió is:

ennek a kissjancsinak, valahol az Isten háta mögött, a dédnagypapája a fejébe verte, hogy ő a nagyjancsi, mert.."fiú, a szentem.." Ő meg elhitte ezt - és felnőtt téveszmésen: önhitten, melldöngetve, ki-ha-én-nem módon, üresen és bután. Aztán jött egy nála ezerszer jobb és okosabb, tanult és határozott lány, akibe jancsink halálosan belezúgott ugyan, de annyi esze nem volt, hogy megpróbáljon emberként viselkedni. Maradt, amilyen volt: kiszolgáltatta volna magát, fölényeskedett, parancsolgatott volna - a lány meg fölvonta a szemöldökét, kivágta janit mint a cirmost sz@rni, de előtt még meg is tanította kesztyűbe dudálni.

Jánosunk meg ül egy sarokban és szepeg. Vágyálmaiban, ezekkel a végtelen-buta, csökött gonoszságokkal, megpróbál most valahogy revansot venni - kb. úgy, mint az 5-6 éves kisgyerek, akit az anyukája beparancsolt a szobájába, mert nem köszönt a Marcsi néninek. Most tehát ül az ágyán és forralja a bosszút, könnytől maszatos arccal: "Na majd egyszer, ha megnövök, úgy elbánok én az anyuval..sose viszem el fagyit enni!"

Szóval talán ilyesmi figura ez a neandervölgyi erősjancsi:-)) Persze, valamilyen szinten akkor is beteg: INFANTILIS, szegény..:D

(A 26-os voltam.)