Az emberi lélek fejletlen, primitív. Sok embernél így van ez, de miért?

Én nem mondom, hogy mindenkinél ismerem a miérteket, de azért ismerek közelebbről jó pár embert, akire a fenti leírás vonatkozik, és nemrég döntöttem úgy egy rossz tapasztalat okán, hogy köszönöm szépen, nem kérek belőlük többet.

Nem azzal van a probléma, hogy miért ilyenek. Nem is azzal, hogy vannak hibáik. Hanem azzal, hogy nem néznek magukba. Sőt, még önmagában az sem nagy probléma, hogy nem akarnak megszabadulni a hibáiktól, viszont az, hogy másoktól elvárják ugyanezt, rohadtul nem fair. Én mindig értsem meg őt, én mindig álljak készenlétben neki, mindig ugorjak, ha kínja van, mindig mindent tegyek félre, ha róla van szó, vágjak jó pofát az egészhez, és mindennek tetejébe még én vagyok leszidva, és engem küldenek el melegebb éghajlatra... Sőt, ezek után kérjek bocsánatot.

Ezért akarom kerülni ezeket az embereket. És ezért mondom azt, hogy akárhogy is nevelték, senkit nem jogosít fel rá, hogy olyat várjon el mástól, aminek ő maga nem felel meg.

első voltam, L/16

Tényleg szar a mai világ..., sok az önző, szemét ember!

Viszont ezzel a megbocsátásos dologgal nem értek egyet...!

Én akárhányszor akárkinek megbocsátottam, visszaélt vele, s újból átb*szta a fejem...!

Én még egy esélyt szoktam adni, de többet nem! A végtelenségig nem fogom tűrni mások szemétségeit...!

tegnap 10:03

Én nem lennék boldog ha önzőnek kéne lennem! Te eléggé borúsan látod, de nem így van!