Gondviselés és a szabadakarat. Mit tegyek?

Járunk egy oviba kicsoportba.Az óvónőnkkel szinte nulla a kommunikáció és a kapcsolat,érthetetlen módon.Mi tisztelettel és ajándékkal is közeledtünk felé,de semmi.Ugyanúgy levegőnek néz engem a férjemet és a gyerekemet is.

Gondoltam az anyáknapi előadáson átfog jönni mennyit foglalkozott a gyerekemmel.

Eljött az előadás és csak az én gyerekem nem csinálta,ott állt és csak nézett,miközben mindegyik gyerek csinálta...Kővé dermedtem.A dadussal és a másik óvónővel jó a kapcsolat és hozzánk oda is jöttek és nyugtatgattak.Kíváncsi voltam hogy oda jön e hozzánk a fő óvónőnk de nem tette.Teljes figyelmen kívül hagyott minket.Gondoltam másnap reggel beszélünk de még csak csak köszönt nekünk.

Nagyon elkeseredtem és tanácsot kértem a csoportvezetőtől aki szintén óvónő és látta az előadást.Azt mondta hogy hagyjuk ezt abba és átvenné a gyereket magához de tudnom kell hogy ő keresztény szellemben neveli a gyerekeket.Ennek nagyon megörültem hisz én most járok elsőáldozásra és most lesz a gyerekünk keresztelője is.

Megkérdezte hogy mi a mostani jelünk mert pont most szabadult fel egy helye és mehetnénk hozzá.

Megmondtam a jelünket, mire azt mondta hogy kirázta a hideg hogy milyen a Gondviselés mert pont az szabadult fel!!

Ráadásul van egy betegségünk amire az úszás javasolt és ez az óvónő viszi rendszeresen a gyerekeket úszásra.

Minden egybeesés véletlen?

A jel is véletlen?

Csak a kiválasztott maradt állva?

Ti mit gondoltok,ott a helyünk és jobb lesz vagy maradjunk ebben az érthetetlen álszeretetben?

Merjek váltani?Még 3 évünk van az oviból...és az sok idő nagyon.

Elég megmagyarázhatatlan,ami velünk történt.

Ott a helyünk?