Voltál annak idején úttörőtáborban? Milyen jó vagy éppen rossz emlékeid vannak róla?

Utáltam. Nehezen beilleszkedő gyerek voltam, és nem tudtam a többiekkel együtt lenni. Anyukám gyerekkorában barátkozó típus volt, azért küldött engem is mindig ilyen helyekre azt hitte jót tesz velem. Nekem meg egy rémálom volt minden egyes nyáron.

Ami igazán változást hozott, mikor a rendszerváltás után elmehettem egy keresztyén táborba. Ott elfogadtak a furcsaságaimmal együtt, nem voltam kiközösítve, ez az utóbbi pár tábor amin résztvevőként voltam ott a kedvenc emlékeim közé tartozik.

Az úttörőtáborok emléke ma is nagyon rossz, ott még én voltam leszúrva, hogy miért nem barátkozom.

Csatlakozva az előttem szólóhoz: "idegbeteg" lettem az erőszakoltan militáns jellegétől. Úgy alakult, hogy egy pénteki napon kezdődött a tábor; vasárnap jöttek a szüleink látogatóba, körülnézni. Nem tágítottam addig, amíg össze nem csomagoltunk - és el nem indultunk haza.

Füttyszó zászlófelvonás sorakozó, menetelés alakzatban...jaj! - mint a birkák. Gyerekként is gyűlöltem vezényszra ugrándozni, nemhogy később! Nekem iszonyú volt az erőszakolt "közösségi szellem"...brrrr.