Elhinnétek azt, hogy valaki véletlenül nem igazol vissza fészbukon ismerősnek?

Ha nem tapadsz, akkor nem is foglalkozol ilyennel, hogy visszajelölt-e vagy sem.

Akkor úgy vagy vele, hogy ha nem, hát nem.:)

Most akkora tragédia lett volna, ha egy ismerőssel kevesebb lett volna fb-on?

Egyébként magam is fenn vagyok fb-on és mindig kijelzi, hogy ki az, aki ismerősnek jelölt és én nem jelöltem vissza, szóval nem lehet nem észrevenni. Az megint más, hogy valaki nem akarja, vagy nem foglalkozik a visszajelöléssel.

De egyébként ha engem nem jelölnek vissza, akkor nem írok rá senkinek, hogy bocs, miért nem jelöltél vissza? Szóval érted...

nyilván nem úgy van berendezkedve a társadalom, hogy csak úgy a szemébe mondd a másiknak, hogy nem vagy kíváncsi rá. Max. akkor, ha valami nagyon gáz dolgot követett el ellened az illető.

Tehát nem kizárt, hogy a jövőben még neked is fog fejlődni a kommunikációs érzéked, és nem dörgölöd az emberek orra alá nyíltan, hogy tűnjenek el a balfenéken. Hanem valami kevésbé sértő módon nyilvánítod ki az ilyetén érzelmeidet.

Nem tudom, milyen viszonyban voltál/vagy az illetővel, de én pl. nem jelölök vissza mindenkit. Nem azért, mert haragszom rá, hanem mert nem vagyok rá kíváncsi, egyszerűen azért, mert alig ismerem. Ha valaki ezek után rám írna, hogy mi a bajom vele meg hasonlók, azt biztos nagyon rossz néven venném, mert az már igenis tapadás.

Persze ha olyan valakiről van szó, akivel régen tényleg nagyon jóban voltatok, csak elsodort titeket egymástól az élet, az más, de ha csak felületes alig-ismerősről, akkor el kell fogadni, hogy ő az a típus, aki csak a hozzá közel állókkal szeretne FB-n kapcsolatot tartani.

"Az számonkérés, hogy kulturaltan mekérdezem, hogy haragszik-e rám valamiért? ennyit irtam"

Az előzmények fényében igen, az volt. Most azt mondod, hogy simán a szemébe mondod bárkinek, hogy nem vagy kíváncsi rá. Valószínűleg fiatal vagy, azért gondolod - és talán teszel is így most. Azonban ahogy érsz majd, ahogy egyre idősebb leszel, úgy látod majd át (jobb esetben) az emberi kapcsolatokat, hogy az emberi véleménynek mekkora ereje is van rád nézve. Ha egy olyan valakinek mondod aztr, hogy nem vagy kíváncsi rá, akinek sok ember ad a véleményére, valamint ez a valaki esetleg zokon veszi, hogy te csak úgy a szemébe mondod, hogy nem vagy kíváncsi rá, akkor elég sok dologtól elég hosszú időre el tudod vágni magad. Pl. zsírosabb megbízásoktól, jobb partiktól, kellemesebb munkahelyektől, kecsegtetőbb lehetőségektől.

Mindenki életében eljön az az idő, amikor az érdekei úgy kívánják meg, hogy ne mondja bárkinek a szemébe azt, hogy nem kíváncsi az illetőre, hanem igenis megválogassa a szavait és a véleményét bizonyos körökkel, emberekkel szemben. Csak az a kérdés, hogy kinek mikor jön ez az életében ez a pont. Ráadásul ez nem is egy pont, hanem egy folyamat, egy hosszú ideig, általában csaknem egy egész életen át tartó folyamat. Minél előbb kezded el és minél jobban csinálod, annál jobb esélyed lesz elérni a céljaidat és megvalósítani a vágyaidat az életedben.

Aki egy ilyen dolgot számon kér a másikon, arról a másiknak azonnal meg is lesz a véleménye. Ezt pedig hangoztatni is fogja, ha megkérdezik, de sokan még anélkül is. A legtöbb ember pedig hisz ezeknek a véleményeknek, vagy legalábbis befolyásolva lesz általuk. Ha pedig elég sokan tartanak piócának, tapadósnak, akkor aki még nem ismer, sosem találkozott veled, az is elhiszi majd, hogy az vagy, és bizonyos szempontokból bizonyos esetekben azonnal ki is esel majd a kosárból.

Lehet, hogy ezt most még nem érted, nem látod át vagy netán el sem hiszed, de talán visszaemlékszel majd ezekre a szavakra néhány év vagy egy-két évtized után. A te dolgod, hogy mit kezdesz vele, és csak rajtad múlik, hogy mennyire tudod majd ezt kamatoztatni az életedben.