Milyen verseket ajánlotok a suliba?

Kisbaconi temetőben

Most van a nap lemenőben,

Ráverődik a sugára

Jó szüleim sírhalmára.

Egykor, régen, haj de féltem,

Ha temetőbe léptem,

Vége már a félelemnek,

Nagyapóék ott pihennek.

Testem, lelkem, hogyha fáradt,

Ide jönni érzek vágyat,

Ide jövök este, reggel,

S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok

Mindenütt gondolok rájok,

Hálás szívvel, könnyes szemmel,

Gyermeki szent szeretettel.

Hogy mit írtam sok-sok könyvben,

Tőlük kaptam mind örökbe,

S ha szívemben van szeretet

Ez az ők szívükből eredt.

A forrását minden jónak

Köszönhetem Nagyapónak,

Nagyapónak és párjának,

Az én édes nagyanyámnak.

Óh, áldott föld, szent sírhalom,

Szálljon reád csend, nyugalom,

S hogyha pályám megfutottam

Én is itten nyugodhassam.

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Megjöttek a fecskék

2014-04-02 23:41:53, szerda

...... ............

Benedek Elek:

...... .............Megjöttek a fecskék

Mikor szép csendesen leszállott az este,

Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.

Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:

Vajjon megvan-e még az ő puha fészke.

És jött a második. És jött a harmadik.

Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.

Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.

Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.

Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.

Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.

Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.

Az eresznek alját nagy hamar ellepték.

Kiki reá talált a maga fészkére.

Mindenikben egy pár pompásan elfére.

Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.

Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.

Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.

Aztán lepihentem: Ő róluk álmodtam.

Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.

Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Ne bántsd a fát

2014-04-02 23:26:02, szerda

.........

Benedek Elek:

...... ...... Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,

Gyengéden nyúlj a leveléhez.

Ágát ne törd, lombját ne tépjed

Hagyd annak ami, épnek, szépnek --

Szeresd a fát !

Ő is anya, minden levele

Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,

És gyermek minden ágacskája,

Szeretettel tekints föl rája --

Ne bántsd a fát !

Édes gyümölcsét várva várod

S te mégis letörnéd a virágot?

Szegény virág gyorsan elszárad

S te bánkódnál majd -- késő bánat --

Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,

Mint a vak, úgy néz a világba,

Oly bús a fa, a tördelt, tépett,

Mint anyád, ha elvesztene téged --

Szeresd a fát!

Falombok közt, viharba', vészbe',

Lám meg sem ring a kismadár fészke;

Fáradt ha vagy leülsz alája,

S elszenderít madár danája -

Ne bántsd a fát!

Mind, akik ásóval ültetének,

Sírjukra szálljon hálaének:

Ásóval is költők valának,

Szép, lombos fákról álmodának -

Szeresd a fát!

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Kis falumon néma csend ül...

2014-03-19 12:48:57, szerda

...... ..............

Benedek Elek:

...... ............Kis falumon néma csend ül...

Kis falumon néma csend ül,

De a mezőn kasza csendül,

Otthon csak a beteg maradt,

A többi mind búzát arat.

Merre nézek, kalásztenger,

Mindenfelé dolgos ember:

Hull a földre verejtéke,

S szaporodik, gyűl a kéve.

Még a földön harmat csillog

A sarló, a kasza már ott villog.

Napfölkeltét meg se várva,

Kint van a nép a határba.

Csillagok tán földre szálltak?

Búzakeresztekké váltak?

Ahány csillag nyári éjjel,

Annyi kereszt szerteszéjjel.

Itt is, ott is csendül a dal,

S nincs vége az alkonyattal,

Együtt dalol ember, madár,

Daltól zeng az egész határ.

Hej, ez a dal! Nincs szebb ennél!

Mintha mennyországban lennél,

Nincsen ez kótára szedve,

Csak úgy terem a szivekbe.

Szivben terem, szivhez talál,

Minden szava az égbe száll

Hozzá, ki mindnyájunk atyja,

Ki az áldást osztogatja.

Száll az ének, száll az égbe,

A végtelen mindenségbe:

"Uram, kitől minden ered,

Áldott legyen a te neved!"

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Mariska bújdosik

2014-03-12 16:41:01, szerda

...... ........... ...........

Benedek Elek

...... ...........Mariska bujdosik

Bujdosik Mariska, Isten tudja, merre,

Talán napnyugatra, talán napkeletre.

Akármerre indul, szerencse kísérje,

Szegény kis bujdosót baj sehol se érje.

Bujdosik Mariska, indulásra készen,

Batyu a karjában, esernyő kezében.

Hullhat már jégeső, nem lesz bántódása,

Az esernyő alatt lészen jó szállása.

Bujdosik Mariska, bujdosik messzire,

Túl a tengereken, a világ végire...

Akármerre indul, szerencse kísérje,

Az édes mamácska hamar utolérje!

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Az erdő télen

2014-02-04 22:45:44, kedd

...... ..............

Benedek Elek:

...... ........... .....Az erdő télen

.

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, a fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

.

Hogy nyergel át a szél hókebleden,

Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:

Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.

Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

.

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,

S a lelked messze, messze jár, ahol

Örök tavasz van, rózsák nyílanak,

S dalos erdőre mosolyog a nap.

.

Hej, a te álmod milyen bús lehet!

Némán szenvedi át a zord telet!

Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt

Száraz levél csak, az is a hó alatt!

.

Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság

Az emberek közt milyen ritkaság!

Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,

Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.

.

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Dal a rózsáról

2012-01-18 22:50:56, szerda

Benedek Elek

Dal a rózsáról

Virágos kertemnek legszebb ékessége,

Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,

Megbűvölten állok, hogyha reád nézek,

Szívem megigézed.

Vannak e világon szebbnél szebb virágok,

Gyönyörködve néz le az áldott nap rájuk,

De mikor rózsát lát, más az ő nézése,

A gyönyörködése.

Költők a legszebb dalt te rólad dalolják,

Mikor a méhek a szín mézet te rólad rabolják,

Nem is kert az a kert, ahol rózsa nincsen,

Megverte az Isten.

Leány a templomba nem megy nálad nélkül,

Te rólad nevezik az arcot, ha szépül.

Nem is lány az a lány, kinek nincs rózsája,

Bús a háza tája.

Töviseit az Isten azért adott néked,

Hogy még annál jobban kívánjanak téged.

Kinek vére csordul a te tövisedtől,

Hiszi: szebb lesz ettől.

A te illatodnak nincs a földön párja,

Vélnéd, a mennyország kapuját kitárja:

Kapuját kitárja s minden illatával

Egy-egy angyal szárnyal.

Ó szépséges virág, kertem ékessége,

Szememnek, szívemnek nagy gyönyörűsége,

Bár mindig virulnál, folyton illatoznál,

Sose hervadoznál!

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Dal a szeretetről

2011-12-14 17:55:01, szerda

Benedek Elek:

Dal a szeretetről

.

.

Hol ringott bölcsőd: palotában,

Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,

Itt vagy ott, egy az valójában,

Ez nem szégyen, az meg nem érdem.

Más, amit kérdek tőled, gyermek,

Nézz a szemembe s úgy felelj meg:

Van-e szívedben szeretet?

Köztünk barátság így lehet.

.

Igaz szívvel ha tudsz szeretni,

Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,

Csöpp szeretetért én tengernyi

Szeretetet adok cserébe.

Nincs gyűlölség, ahol én járok,

Be van temetve minden árok,

Mely embert s embert valaha

Egymástól elválaszt vala.

.

Ahol én járok, gazdag ember

Nincs, ámde szegényt sem találtok;

Kedve és tudás kit hova rendel,

Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.

Erős a gyengét gyámolítja,

Senki a másét nem áhítja:

Kinek munkán a tenyere,

Mindég puha a kenyere.

.

Ahol én járok, teste, lelke

Tiszta öregnek s ifjú népnek;

Nagy és kicsiny versenyre kelve

Munkára minden jónak s szépnek.

Gyűlölség szennyét kisöpörvén,

Szeretet itt a legfőbb törvény:

Egyetlen lánc, mely megmaradt - -

Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.

.

Szeretet lánca! Kössed egybe

Szívét nagyoknak s gyermekeknek!

Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,

Hírét se halljuk létednek!

Ez országnak minden lakója

Egymást szeresse, védje, ójja:

Naggyá ország csak így lehet - -

- Csudát művel a Szeretet.

2 komment , kategória: Benedek Elek versei

Az erdő télen

2011-12-10 19:06:14, szombat

Benedek Elek:

Az erdő télen

.

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, a fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

.

Hogy nyergel át a szél hókebleden,

Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:

Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.

Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

.

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,

S a lelked messze, messze jár, ahol

Örök tavasz van, rózsák nyílanak,

S dalos erdőre mosolyog a nap.

.

Hej, a te álmod milyen bús lehet!

Némán szenvedi át a zord telet!

Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt

Száraz levél csak, az is a hó alatt!

.

Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság

Az emberek közt milyen ritkaság!

Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,

Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.

.

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

0 komment , kategória: Benedek Elek versei

Öreg koldus

2011-09-11 18:42:36, vasárnap

...... ........... ........... .........

Benedek Elek:

Öreg koldus

Megy az öreg koldus. Házról-házra jár.

Egész falu népe jól ismeri már.

- Amit Isten adott, abból adjatok.

Egy darab kenyeret ne sajnáljatok. -

- Állj meg, öreg koldus, ne fáradj ide.

Hozok én kenyeret neked izibe.

Puhát, foszlós belűt, azt adok neked.

Ülj le ide szépen, itt megeheted.

Így szól a kis leány. Gyorsan elszalad.

Szegény öreg koldus leül ezalatt.

- Ihol, szegény öreg, hoztam levest is.

Jó puha kenyérrel fogyaszd el ezt is.

Szegény öreg koldus imádkozik.

Mondd meg nekem: kiért imádkozik?