Annyira nyomorultnak érzem magam, nincsenek barátaim, egyedül vagyok. Mit tegyek?

Középiskolába volt még pár barátnőm, de ők mind kiköltöztek Németországba, csak néha jönnek haza, megszakadt velük minden kapcsolatom. 2 barátnőm azóta hazaköltözött, de én sem és ők sem kerestek engem. Igazából már pofám sem lenne ennyi év után megkeresni őket. Ők látszólag nagyon jól el vannak nélkülem, szerintem már el is felejtettek.

A személyiségemből adódóan is visszahúzódó vagyok, nagyon kevés embernek nyílok meg őszintén, nehezen találok magamnak új barátokat.

Most 1 barátnőm van összesen, viszont ő férjes, gyerekük is van. Hetente 1x megyek hozzájuk, jókat elbeszélgetünk, de egyébként itthon unatkozok.

Nem tanulok, éppen munkát keresek.

Az egyetemen sem lettek barátaim, csak bejártam az órákra és jöttem is haza.

Van egy barátom, de vele sem tudok beszélgetni és elmenni vásárolgatni, mint ahogy a barátnők szokták.

Nővérem magasról lesz*ar, ma speciel mondtam neki, hogyha eljön velem vásárolni, akkor adok neki 5000 Ft-ot, de hiába.

Ha valahova megyek, akkor az anyukámmal szoktam menni.

Olyan szánalmas ez az egész. Hogyan lábaljak ki ebből?

Tudom, menni kéne szórakozni stb., de a barátom nem az a fajta, na meg nem is lenne kivel elmennem.

23/L

Áááá, elegem van:(