Mi van, ha senkit nem hívok szalagavatóra? Csak egyedül megyek.

de én az egésztől.rosszul vagyok:(

elmegyek, osztálytáncolnj fogok, de ennyi. nincs kedvem ehhez az egész felhajtáshoz, nem az én műfajom.

sajnos az én családi életem egy kicsit bonyolult, de ezt bővebben kifejteni egy nap is kevés lenne. a lényeg az, hogy úgy igazán soha nem érdekelt senkit, hogy mi van velem.megszokták, hogy én vagyok a kis eminens, akkor meg minek törődjeneke velem? mindig irigyeltem a bátyámat, folyton bukásra állt ebből-abból, de mindig ő állt a középpontban. de ez csak egy lényegtelenebb ok a sok közül, nem is érdekel. a lényeg az, hogy én nem tudnám magam jól érezni, és boldogan mosolyogni, miközben ők ott vannak, és mindannyian tudjuk, hogy csak megjátszuk mindenki előtt a boldog családot, miközben ez már nem is család, hanem egy...

a lányodnak lehet, hogy nem volt apja, pontosabban egyedül nevelted föl, de gondolom ti nagyon szeretitek egymást, te mindent megtennél a érte. na, az én szüleim együtt vannak, de sajnos azt kell mondanom, mindenkinek könnyebb lett volna, ha elválnak. de hála a vallásnak....

te jóistenxD mit művelek én itt, leírom az egész életemxD a kérdésre megkaptam a választ, és köszönöm:)

Igazából annyira sz*ron mentem már át kisgyerekkoromtól kezdve, hogy hamar fel kellett nőnöm. Tudom, mivel a legtöbben nem ismernek, azt mondanák erre, hogy éretlen tizenéves vagyok, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. De ez sajnos nem így van:(

"Biztosan nagyon rosszul esne látni a boldog, gyerekükkel táncoló apukákat."

Már nem. Pár évvel ezelőtt még talán így lett volna, azóta már sokkal önállóbb lettem, nem hagyom, hogy az érzelmeim vezessenek, sokkal keményebb lettem.

"de ezek a pofonok keményítik meg az embert, így tudod értékelni a szeretetet, amit összegyűjtögetve át tudsz majd adni a gyerekednek."

Igen, tudom értékelni a szeretet, és az az egy biztos, hogy ha egyszer gyerekem lesz, egészen másképp fogom nevelni. Csak tudod az egésznek van egy negatív oldala is. Túl kemény lettem, nem igazán engedek közel magamhoz senkit. Az emberek legtöbbször azt hiszik, nagyképűségből, pedig igazából csak félek az újabb csalódásoktól, nem akarom magam érzelmileg kiszolgáltatni. Próbáltam már ezt sokszor levetkőzni, de sajnos nagyon sokszor csalódtam, úgyhogy ez egyre nehezebben megy.

A legtöbben pedig inkább nem vesződnek velem, keresnek egyszerűbb esetet:) Ez van. Talán ha egyszer valakinek igazán fontos leszek, ezt is megérti, a sok sz*rral együtt, ami az életemhez tartozik. KÖszönöm a válaszokat:)

Amúgy annak csak örülök, ha a többiek jól érzik magukat, és az láthatom, hogy náluk a család tényleg azt jelenti, amit. Talán egyszer nekem is részem lesz ebben:) Köszönöm a válaszokat.