Az a jó, ha egy halálos beteg öngyilkos lesz, hogy ne szenvedjen a családja?

Az emberek különbözők, és a betegségeket is különféleképpen élik meg. Nem kell túlragozni. A nyilatkozó így érzett és ennek hangot is adott. Ő tudja miért. Mások meg másképp vélekednek.

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, aztán vagy téved, vagy nem. Erre csak a későbbiek adnak választ.

Én egyet értek vele, mert az egyik fél testileg és lelkileg szenved, a másik lelkileg. Így mindkét fél szenvedése enyhül.

Ha valaki a családomból halálos beteg lenne akkor nem ajánlanám neki a halált, de ha tudom, hogy szenved minden nap, akkor megérteném a tettét, mert ezzel minden közeli hozzátartozóját "szenvedteti".

Nagyjából egyetértek, bár szerintem nem az a lényeg, hogy a család nem szenvedett, hanem az, hogy az illető nem szenvedett.

Nyilván a rokon azért nyilatkozott így, mert kvázi védeni akarta a beteget, aki öngyilkos lett, mert biztosan sokan elítélik. És ezzel akarta kihangsúlyozni, hogy ők nem haragszanak rá, azért, mert véget vetett az életének.

Szerintem nincs ebben semmi rossz. Joga volt döntenie az élete felett, és nem megvárni, amíg magatehetetlen pelenkás élőhalott lesz. És a feleségnek is joga van kiállni a férje mellett.

Mindenki maga dönthet a haláláról. Én részemről minden ilyen extrém helyzetben azért felteszem magamnak a kérdést, hogy mit tennék, ha a feleségem lenne hasonló helyzetben. Ebben az esetben:

Szeretném, ha a feleségem öngyilkos lenne, vagy inkább szenvedjen, de cserébe több időnk maradna?

Vedd észre, hogy ma az egész világon menekülünk a szenvedésből és a betegségből. A fogyatékos gyermekeinket, az idősödő nagyszüleinket otthonokba dugjuk, el a világ elől. Minél kevesebbet lássuk! Minél kevésbé kelljen szembesüljünk azzal, hogy bárkivel bármi megeshet - sőt előbb utóbb meg is kell halni.

Mellesleg láttam már csodát. Orvosok lemondtak róla, nem láttak esélyt, stb... de Isten úgy akarta, hogy mégis felálljon pár hét múlva a beteg, és szépen lassan visszatérjen a mindennapi életbe.

Elég szomorú, hogy a médiában (még ha egy nyilatkozat is ez), közölnek olyasmit, ami az öngyilkosságot, mint elfogadható, sőt bátor tettet említi. Az öngyilkosság nem lehet megoldás, és főként nem lehet sugalmazni azt senkinek. Ez a média felelőssége, nem a gyászoló asszonyé.

Azokban az országokban, ahol nem engedélyezik az eutanáziát, pont azzal indokolják, hogy nehéz megállapítani, mikor haldoklik valaki, mikor nincs már remény a gyógyulásra. Amúgy meg a cukorbetegség is gyógyíthatatlan betegség, mégsem halálos...