Miért távolodtunk el egymástól a legjobb barátnőmmel?

Három és fél éve lettünk osztálytársak, és fél év alatt legjobb barátokká váltunk. Nagyon sokáig azok is voltunk, de egy-két hónapja már nem érzem azt, hogy különleges lenne. Soha nem bántott, mindig jó volt hozzám, nem voltak veszekedéseink, mindent jól meg tudtunk beszélni, tehát nem az ő hibája. Most is mindent elmondunk egymásnak, de csak olyan szinten, mint a két másik közös barátnőnknek. (Ők szintén osztálytársaink.) Azt hiszem, nyáron kezdődött, mikor összejött egy fiúval (azóta szakítottak), akivel négy hónapig volt együtt, és szó szerint éjjel-nappal együtt voltak. Alig találkoztam vele, de mikor igen, nagyon jókat tudtunk beszélgetni. Aztán elkezdődött az iskola. Én sokkal többet tanulok, mint ő, őt elengedik a szülei bulizni, engem nem, (nem is igazán vágyom rá) így teljesen más lett a haveri köre, mint nekem. Azt veszem észre, hogy nem hiányzik úgy, mint régen, ha nem jön suliba, nem érdekelnek már annyira a mindennapos dolgai, nem vagyok olyan jelentős része az életének. És az okozza a legnagyobb bűntudatot, hogy nem is akarok már azzá válni. Szeretnék új barátokat keresni (jövőre úgyis középiskolás leszek egy másik városban). Bennem van a hiba?