Mi lenne ha egy olyan embernek, aki itt "nyavalyog"/panaszkodik/konkrétan bíztatást ill. megerősítést vár és azt írja h öngyilkos akar lenni arra azt kommentelnék be h hát legyél! - Megtennék?
Eléggé abszurd kérdés belátom. (csak egy elmélkedésnek szánnám) Az biztos h ilyen jellegű kommentekért egyből lepontozás/ anyázás "járna"... de tegyük fel hogy ha mindenki így gondolkodna az milyen hatással lenne arra az emerre vagy a társadalom egészére?
-tehát pl az lenne h az emberek nem sajnáltatnák magukat
avagy
-elfojtanák bánataikat és nem mernének segítséget kérni
talán
-mindenki öngyilkos lenne? - ezt kétlem
És mintegy B kérdésként felvetném:
Hosszútűvon célravezető-e és nem inkább "konzerváló" hogyha valakinek sz*r az élete akkor azt babusgatjuk, sajnálgatjuk stb...
Én is azokat gondolom a témáról, melyeket már fentebb elmondtak.
Szerintem is, ha valakit komolyan foglalkoztat a téma, az megteszi szépen csendben, nem pedig világgá kürtöli.
A másik kedvencem, amikor a "sírósok" írják, hogy már hatvanötször próbáltak öngyilkosok lenni... Szánalmas. Ha valaki tényleg az akar lenni, az meg is teszi (rengeteg "biztos" lehetőség van), nem pedig bevesz 1 doboz C-vitamint egy fél levél Aspirinnel, vagy kicsit megkarcolgatja a csuklóját, de azért világgá kürtöli, hogy ő most bizony "öngyilkosságot követett el". Hab a tortán, hogy a 14-16 évesek között pedig kifejezett divat lett, úgy tenni, mintha...
Én megértem a kérdezőt.
Nekem tényleg sz.r az életem és régen nem egyszer próbáltam öngyilkos lenni. A próbáltamot úgy értem, hogy én tényleg tettem érte, csak túléltem. Nem pedig álltam késsel a kezemben hogy na most megteszem, jaj mégse, de megteszem, na most stb :D
Egyetértek, akinek valóban gondja van nem csak hisztizik az nem jön fel ilyen oldalakra. ÉN legalábbis sosem tettem. Ilyenkor nem foglalkoztam semmivel, egyszerűen szó nélkül (már sírni se tudtam akkor) fogtam a pengét, kést, gyógyszert amit éppen és megtettem.
Ez a szerencsétlenkedés, hogy rosszul érzi magát az ember és meg akar halni, de közben mégse meri megtenni szánalmas.
Akinek van agya és elég intelligens az tudja, hogy az öngyilkosság nem old meg semmit. Ezért nem csinálok már én sem hülyeséget. MIndenki lehet mélyponton. De a siránkozás nem segít és nem változtat semmin. Ilyenkor le kell feküdni aludni. Én beveszek pár altatót és kialszom magam, másnap már nem is emlékszem az egészre. Hülyeség lenne öngyilkossságot elkövetni.
Engem is zavar, hogy sok kis hiszti irkál ide, hogy öngyilkos akar lenni mert unatkozik. Bakker nekem tényleg voltak/vannak gondjaim, 20 évet végig szenvedtem lelki terrorban úgy hogy vertek is stb. Mégis kibírtam.
Más meg egy kis semmiségtől ki van készülve és sajnáltatja magát. Hát én egy hatalmas pofont tudnék ilyenkor adni aztán pontozzák az emberek azt :DDD
tehát előszöris gratulálok h sikerült túljutnod a mélyponton;)
az hogy nem old meg semmit azt nem lehet tudni ebban viszont egyet érthetünk hogy a legtöbb esetben javulást lehet elérni más módon is.
de ugye nyavajogni könnyebb.
mindenesetre két fajta ember van szerintem ebben a helyzetben:
Aki el akar érni valamit az módszert/megoldást keres aki nem az kifogást/menekülést.
És ha az utóbbit sajnáljuk akkor ő belőlünk táplálkozik úgymond.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!