Van egy vers, -azt hiszem- egy angol költőnő írta. De sajnos nem sokra emlékszem belőle. A kiegészítőket alul leírom. Ebből felismeritek melyik vers lehet?

És ezek, hogy tetszenek? :)

F Zoltán László:

Nyári vihar

Elsöprő volt,

tüzes és füllesztő.

A levegő úgy táncolt

körül minket, mint

ahogy az anya karolja

gyermekét.

Ott éreztünk bőrünkön

Isten szeretét.

S mikor megtörtént az első

-s egyben az utolsó- csók

szívünk parázslott,

de jött egy nagy vihar

és elvitte a lángot.

Hatalmas volt,

a szerelemünknél is nagyobb.

Olyan haraggal zúdult ránk,

mintha a világ haragja lenne.

De Isten parancsot adott,

csend lett.

Újra kivirult az ég és mi

tomboltunk tovább,

a mennyek országában ...

F. Zoltán László: Messze jár

Messze jár a gondolat,

és messze már az az érzés,

tűz nem éget szívbokrokat,

már mit sem ért a féltés...

Ringatózik az emléked

egy süllyedő ladikon,

széttéptem a fényképed,

nyalja ezernyi láng, izzón.

Halott most sok éjszakánk,

csendben mentél el, oly hamar.

Messze jársz, üres a szobánk,

s a szív új utat akar.

Ha volt álom mi rólad szólt,

a szél, porként fújta el.

Gyászba borult az égbolt,

és lám már semmi sem felel.

Messze már a gondolat,

messze jár tőled virágszál,

a sors szülte e sorokat,

nézd, bennem elhervadtál.

2012.11.19.