Az írók, költők tényleg ennyi mindent belegondoltak a műveikbe vagy csak túlgondolják az irodalomkritikusok?
Ma irodalom órán Tamási Áron Kivirágzott kecskeszarvsk című novelláját értelmeztük, illetve a tanárnő beszélt róla.
Fölmerült bennem az a kérdés, hogy Tamási tényleg ennyi metaforát rejtett el a műveiben.
Ő, mint tudjuk egy nagyon egyszerű, erdélyi író. Órán beszéltünk arról, hogy szinte mindennek metaforikus értelme van. Például a kapufélfa azt szimbolizálja ahogyan József az egyik világból egy másikba kerül.
Vajon ő ezt tényleg így gondolta vagy csak a kritikusok gondolnak bele túl sokat?
Szerintetek?
Neked se ártott volna megtanulni az irodalmi elemzés alapjait. Akkor nem merülne fel benned ilyen kérdés.
Egyébként Tamási Áron lehet, hogy egyszerű ember volt, de kifejezett figyelte a kortársait és jártas volt a klasszikus irodalomban is. Erről több levelezésében is írt.
Az irodalom tanárnőm mondogatta mindig azt, hogy az egyik költő a művére írt kritikára/megfejtésre csak ennyit válaszolt: "Gondolta a fene!"
Egyébként van olyan, hogy tudatalatti... Én magam is író vagyok, és amikor az egyik könyvemet felolvastam a barátnőmnek, az első két-három oldal után megkérdezte:
Ez rólad szól?
Nem! Még csak nem is hasonlít rám a karakter személyisége, élete... vagy mégis?
Minden alkotó belevisz a műveibe egy kicsit önmagából. Olykor tudtán kívül is.
Tehát: Lehet, hogy nem gondolt a megállapított objektumokra mondjuk Tamási Á., de akarva-akaratlanul is beleírhatott olyat, amit még ő sem sejtett.
DE!!! Ha valaki minden egyes költői eszközt - és az azokhoz tartozó összes gondolatot - tudatosan alkalmazza, az minimum profi, vagy zseni ;)
Sorry a hosszú monológért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!