Azok az emberek, akik olyan büszkék és orr alá dörgölős stílusban vágják oda, hogy boldog párkapcsolatban élnek, belegondoltak, milyen szar sorsuk lesz, ha megint egyedülállóak lesznek majd egy idő után?

Én az ilyenen csak mosolyogni szoktam, mert aki ennyire hangoztatja, hogy milyen tökéletes a kapcsolat, az szerintem már gyanús, főleg ha konkrétan tudom, hogy mi mozgatja a kapcsolatot, stb.

Szerintem illik az ilyesmit szerényen kezelni, mert amellett, hogy így nem sértünk meg vele senkit, inkább pont a kapcsolat kiegyensúlyozottságát sugallja.

"S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,

Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.""

Akik boldog párkapcsolatban élnek, arra gondolnak, hogy együtt öregszenek meg, kivéve talán azok a nagyon fiatal párocskák, akik meg azért nem agyalnak ilyeneken, mert úgy érzik, ha véget ér a boldog párkapcsolatuk, majd jön másik.

Egyébként nem nagyon tudom így hirtelen elképzelni, mi lehet az helyzet, szövegkörnyezet, amiben orr alá dörgölőssé válik egy olyan kijelentés, hogy valaki boldog párkapcsolatban él?

1. Itt az oldalon akkor dörgölöm mások orra alá, amikor jönnek az alaptalan oltogatási kísérletek, hogy a kutyának nem kellek, meg stb. Én meg nevetek, mivel tudom, hogy van barátom, és rajta kívül is mennyien udvarolnak.

2. Én csak olyan kapcsolatba lépek bele, amelyiknél úgy érzem, hogy megvan az esélye, hogy örökké tartson, és így is állok hozzá. Ezért nem volt még sok kapcsolatom, mert nem adok le az igényeimből, amik ezt az érzést okozzák.

A mostani kapcsolatomnál is megvan az esély, hogy örökké tartson, mert nagyon szeretjük egymást.

3. Ha vége is lenne, akkor sem lennék egy siránkozó idióta. Még ha félnék is az egyedülléttől, akkor is találnék minden ujjamra vagy 10 másikat. De én nem félek egyedül lenni, mert úgy is egy egész ember vagyok, nem egy elveszett valaki. Élném az életem, és türelemmel várnám, hogy elém sodor-e még egy igazi szerelmet. :) Szóval nem, nem vagyok egy akkora nyomorék, hogy azt sz.ar sorsnak nevezzem, hogy egyedülálló vagyok. Gyenge emberek szokása ez, akik semmit nem tudnak magukkal mit kezdeni.