Ez az idézet miért annyira népszerű manapság? Különösen a Facebookon meg az ilyesmi helyeken.

Nagy dolgokat is lehet olcsó ripacskodásba csomagolni. Ekkor azonban nem a nagyság sérül, mindössze a csomagolóról derül ki, hogy keveset ért a dologból.

Ott van az anyai szeretet. Sokszor mondják, hogy megfojt. Azt jelenti, hogy túlzottan félt, mindent helyetted csinál, nem hagy kibontakozni, nem ad teret, ahol kipróbálhatod magad, valójában elnyomja a gondolataidat, helyetted találja ki, mi jó neked, és mi nem. Az ilyen szeretet gúzsba köt. Ha szeretsz valakit úgy engeded el, hogy hagyod érvényesülni. Nem szólsz bele minden döntésébe, de mégis érzékelteted vele, ha veszélyt látsz rá nézve. Nem úgy, hogy megmondod neki, mit tegyen, hanem úgy, hogy felhívod a figyelmét rá, de hagyod dönteni. Az ő döntése az ő felelőssége, akkor is, ha rossz rá nézve. És te a hibáival együtt szereted, nem akarsz belőle olyan lényt faragni, ami a te ideálod. Ha viszontszeret, hasonlóan gondolkodik, és rá fog jönni, mi zavar téged, és önmagától fog változtatni.

Az elengedés ahhoz hasonló, mint mikor egy lovat kötőféken tartasz. Ha ismered, ha megbízol benne, hosszú pórázra engeded, hadd tegyen kedve szerint. Hiszen nem megszökni akar tőled, csak egy kis szabadságot. Ha elengeded a pórázt, lehet, hogy elszalad, de biztos lehetsz, visszatér. Mert ő is megbízik benned, és ettől jól érzi magát a társaságodban. Minek menne hát máshová? Ha szoros kötőféken tartottad, és egyszer elszabadul, nem tér vissza. Mert helyette önmagadat szeretted és ő nem érezte jól magát a társaságodban.

Viszont vannak, akik képtelenek ilyen bonyolult és cizellált viselkedésre, röviden, nem képesek szeretni, csak hiszik ezt. Közülük sokan felszínesen használják ezt a kifejezést, nincs igazán tartalma számukra.

Lehetetlen dolgokat írnak ki néha facebookra, és sajnos, amíg van az ilyeneknek közönségük, addig nem fognak megszűnni, és egyre több lesz belőlük. Így van ez a mai zenei világgal is. A rádióban a "nyakunkba öntik" a sok hülye tucatzenét, és csak azért van ez, mert a tuc-tucra megveszik a diszkóbelépőt, ahol az igényesebb zenékre nyitottaknak is mindegy, hogy milyen zene megy, mert teljesen be vannak tépve.

Az általad kihangsúlyozott idézetnek önmagában tényleg nincs semmi értelme, csak ha beágyazod egy olyasmi szituációba, mint amilyeneket az előző válaszoló írt. De ha önmagában, csak úgy kiírod, akkor semmi. De ez már-már közhelyes szerintem.

A facebookos idézetek már csak attól is egy csorbát szenvednek, hogy a facebookra vannak kitéve. Nekem például ez a tapasztalatom:

Kiír valaki egy idézetet arról, hogy "ha van melletted egy jó barát, azt becsüld meg és ne engedd el". Felmerül az emberben a kérdés, miért írta ki pont ezt és pont akkor, amikor? Valahogy úgy érzem, kifejezetten címezve van ez az idézet valakinek, aki ott van az ismerősök között. Valaki, aki "nem becsülte meg" az idézet kiíróját, mint barátot. Tehát igazából ez egy vád. Hogy a kiíró mit vár ettől, azt nem tudom. Lehet, hogy arra számít, hogy majd ettől fog az igazi címzett "magába szállni" vagy azt, hogy majd a többi ismerős, a "közönség" elgondolkozik azon, hogy vajon kinek szólt az idézet, ki bánthatta a kiírót, és kommentek hadával árasztják el, hogy "mi történt, mesélj?" Erre a válasz meg legtöbb esetben: "áhh, semmi, hagyjuk!" És csak a sokadik kérdésre feleli meg a bánatát, ha egyáltalán megmondja!

Na az ilyenek miatt szemlélem kétkedve már a legegyszerűbb, jó szándékú idézeteket is. 10-ből kilenc idézet csak a kiíró napi keserűségét, vagy valamilyen, a fentihez hasonló vádat tartalmaz.