Ki az, aki szintén élvezi saját világát, énjét?

Én ilyen vagyok. Nagyon jól érzem magam saját társaságomban, ami nem egyenlő a magányossággal. Ennek kiváltó oka, hogy eddig sokat csalódtam az emberekben, nemrég véget ért a rossz párkapcsolatom is.

Kitárgyalták már ezen az oldalon, hogy barátot találni nagyon nehéz. Én úgy érzem, van 2 biztos olyan személy, akire valóban azt mondhatom, hogy a barátaim, számíthatok rájuk jóban-rosszban egyaránt!

Párkapcsolat nem érdekel, pedig sokáig kerestem a páromat, de nem jött össze, mára már ez sem érdekel.

Az exemnek linkóci baráti társasága volt, erre gondolni sem szeretek, örülök, hogy a múltba vesztek! Nem bírtam azt, hogy éjjel is jöttek "vendégeskedni", kunyeráltak, kérés nélkül ették a kajánkat, nem voltak tekintettel a magánéletünkre, hánytak össze-vissza, berúgtak - borzadály! Köszönöm, de az ilyen "életstílus" tőlem messze áll és állt!!

A munkatársaim sem érdekelnek, mert túlnyomó többségük mihaszna, protekciós, tudatlan, az állami tulajdonban lévő munkahelyemen élősködnek. Csak a protekció, az ismeretség, vagy éppen a szerelmi kapcsolat alapján való közalkalmazotti jogviszony a fontos - ezt is gusztustalannak tartom! Nem érdekelnek.

Akikkel randiztam, azokról kiderült, hogy feleség/barátnő vagy több nő van a háttérben. Vagy olyanok, akik nem az eseteim voltak. Az legutolsó, akivel párkapcsolatom volt, ahogy írtam, a linkóci baráti társasága volt a legfontosabb. Ugyanakkor sokszor szorult a segítségemre, támogatásomra.

Köszi, de ilyenekből sem kérek!

Így aztán nagyszerűen érzem magam, az általam "berendezett" életformámban, csak kevés emberrel érintkezem. Egyébként korábban nem gondoltam volna, hogy "ide" jutok, de ez történt, ugyanakkor jónak tartom.