A "magas kőszikláról a mélybe nézek én. " kezdetű dalnak a szövegére emlékszik valaki?

Magas kőszikláról a völgybe nézek én,

Látok 3 grófot ki csónakázik épp.

A legeslegifjabb ki kormány párti volt,

Egy szegény leánynak már régen udvarolt.

Mivel az a lány szegény volt s nem vehette el,

Inkább zárdába ment és ott feledte el.

Mire a gróf megtudta rögtön oda sietett,

Zárda kapuján már be is zörgetett.

Kijön egy vén apáca kérdi kit keres,

Azt a szegény lánykát ki nem rég érkezett.

Ide nem érkezett senki és nem is mehet el,

Adjátok ki a lánykát vagy rátok döntöm a zárdát!

Erre ki jön a lányka talpig fehérben,

Haja le volt vágva hisz meg volt szentelve.

Mire a gróf előveszi aranykarikát,

Fogadd el mátkám szívem zálogát,

Nem fogadhatom el hisz zárdában vagyok.

Erre a gróf előveszi aranypisztolyát,

Szíven lövi a lánykát s utána önmagát.

A lányka fájdalmában csak ennyit mondhatott:

A mi szerelmünk is csak eddig tarthatott.

Magas kőszikláról a völgybe nézek én,

Temetik a lánykát és a vőlegényt.

A lányka 15 a fiú 25,

Így haltak meg a zárda szentfalai közt.

Nekem anyukám mindig így énekelte és én is így szoktam énekelgetni.:)

Egy magas hegy tetejéről

A völgybe néztem én

Három grófot láttam,

Ki csónakázni volt.

A leges a leges legszebb

Ki kormányzója volt,

Mellette ült egy szép lány,

Kinek nem rég udvarolt.

Mivel a leány szegény volt

Nem vehette el,

Elbújdosott a zárda

Falai közé.

Mikor a gróf ezt megtudta

Utána sietett

Hol az a szép leányka

Ki nem rég érkezett.

Nem érkezett ide senki

És nem is távozott

Pirul a zárda őre

Mert nagyot hazudott.

Ekkor a lány előlépett

Talpig fehérben

Hosszú haja le volt vágva

Mert fel volt szentelve.

Ekkor a gróf elővette

Karikagyűrűjét

Nesze te szép leányka

Szívem záloga.

Nem kell nekem ez a gyűrű

Hisz úgysem hordhatom

Fiatal gróf a férjem

De úgysem mondhatom.

Ekkor a gróf elővette

Töltött pisztolyát.

Lelőtte vele a szép lányt

S aztán önmagát.

A zárda falai között

Két gyertya ég

Most temetik a szép lányt

És a vőlegényt.

Ahogy én ismerem:

Magas kőszikláról a völgybe nézek én, ott látok 3 grófot, ki csónakázni kész. A legeslegifjabb, ki kormámypárti volt, szeretett egy lánykát, ki kolostorban volt. Mikor ezt a gróf megtudta odasietett, kapujukon nyomban bezörgetett. Előlép egy vén apáca, kérdi kit keres? Keresem azt a lánykát, ki tegnap érkezett. Nem érkezett ide senki, be sem jöhetett. Adjátok elő a lánykát vagy rátok töröm a zárdát, a szentek egy falát. Előlép a lányka, talpig hófehér, haja rövidre vágva, nyaklánc a nyakában és meg van szentelve. A gróf benyúl zsebébe, előveszi pisztolyát, szíven lövi a lánykát, s aztán önmagát. A templomban már csak 2 szál gyertya ég, temetik a lánykát és az ifjú vőlegényt.

Érdekes, milyen sok verzió van. Ahogy én ismerem:

A magas kőszikláról a völgybe nézek én

ott látok három grófot, ki csónakjában áll.

A legeslegifjabbik, ki kormánypárti volt,

egy szép, szegény lánynak már régen udvarolt.

Mivel a lány szegény volt, így nem lehet övé,

bezárkózott a lányka a zárda falai közé.

Mikor a gróf megtudta, utána sietett,

bezörgetett nyomban a zárda kapuján.

Kilép egy vén apáca és kérdi kit keres.

egy szép, szegény lánykát, ki nemrég érkezett.

Ide nem érkezett senki és el sem távozott,

jobban teszi gróf úr, ha innen távozik.

Ha nem adjátok elő szívem szerelmét,

felgyújtom e házat, szentek lakhelyét.

Előlép a lányka talpig fehérben,

szép hosszú haja már fel volt szentelve.

Mikor a gróf meglátta, vette pisztolyát,

szíven lőtte a lánykát és aztán önmagát.

Fájdalmában a lányka csak ennyit mondhatott,

hogy a mi szerelmünk csak eddig tarthatott.

Egyszer egy hegy tetejéről a völgybe néztem én, ott láttam három grófot, ki csónakon haladt.

A legeslegifijabbik ki kormanyzója volt, mellette ült egy szép lány kinek nemrég udvarolt.

De mivel a lányka szegény volt, így nem lett az öve, ezért bezárkozótt a zárda falai közé.

Mikor a gróf ezt megtudta, odasietett. Hol az a szép leányka, ki nemrég érkezett?

Nem érkezett ide senki és nem is távozott. Pirult a zárda őre, mert nagyot hazudott.

Ekkor a lány előlépett talpig fehérben, hosszú haja levágva, mert felvolt szentelve.

Ekkor a gróf elővette a karikagyürűt, odanyújtja a lánynak, s a lány így felel rá:

Minek nékem az a gyűrű, hisz úgysem hordhatom. Itt kell a zárdában élnem, s itt kell meghalnom.

Ekkor a gróf elővette töltött pisztolyát, szíven lötte a lánykát, s utána önmagát.

A lányka fájdalmában csak annyit mondhatott: Isten veled te jó anyám, ki engem mindig ápoltál, Isten veled, s légy boldog, kokostorban meghalok.

Négy fal közt, két szép gyertya ég. Temetik a lánykát és a völegényt.

Mennyire erdekes, hogy ennyi fele verziot ismernek az emberek. Nekem ezt a verziot meg anyukam kislanykoromban enekelte. Es most 37 evesen is pontosan emlekszek ra. :)