A "magas kőszikláról a mélybe nézek én. " kezdetű dalnak a szövegére emlékszik valaki?

Én így ismerem:

A magas kősziklákról a völgybe nézve én,ott látok 3 grófot,ki csónakázni tért.

A legeslegidősebb kormánypárti volt,szeretett egy lánykát,ki kolostorba volt.

Előlép a vén apáca,s kérdi kit keres?-keresek egy lánykát,ki tegnap érkezett.

Nem érkezett ide senki,és el sem mehetett,

-Adjátok ide a lánykát,vagy rátok döntöm a zárdát,a szentek egy falát!

Előlép a lányka talpig fehérben,hosszú haja le volt vágva és meg volt szentelve.

A gróf benyúl a zsebébe,elővesz egy karikát,odaadja a lánynak,de a lányka így felel:

-Minek nekem ez a gyűrű,hisz úgysem hordhatom,öreg gróf a férjem,nem tagadhatom.

A gróf benyúl a zsebébe,előveszi pisztolyát,szíven lövi a lánykát és saját önmagát.

A lány kolostorában 2 szál gyertya ég,ott temetik a lánykát,és a grófot is.

Én így ismerem:

A magas kősziklákról a völgybe nézek én, három grófot látok csónakázni én.

A legeslegifjabbik kormánypárti volt, szeretett egy lánykát, ki kolostorban volt.

Amikor ezt a gróf megtudta odasietett, kapujukba gyorsan becsengetett.

Előlep egy vén apáca, kérdi kit keres. Keresem azt a lánykát, ki tegnap érkezett.

Nem érkezett senki, de ki sem mehetett.

Adják elő a lánykát vagy rátok töröm a zárkát, a szenteket egyfalát.

Előlép a lányka, talpig hófehérben, haja hosszúra nőve, meg volt szeppenve.

A gróf zsebébe nyúl, elővesz egy karikát, átnyújta a lánynak, de a lány így felel rá:

Mineke ez a gyűrű, úgysem hordhatom, az én apám öreg gróf, nem tagadhatom.

A gróf zsebébe nyúl, előveszi pisztolyát, sziven lövi a lánykát és aztán önmagát.

A szentek egyfalában ma két szál gyertya ég, most temetik a lánykát és az ifjú völegényt.

Magas kőszikláról a völgybe néztem, ott láttam három grófot ki csónakán halász.

A legeslegifjabbik juhász-parti volt, egy szegény leánynak már régen udvarolt.

Mivel a lány szegény volt, nem lehet övé.

Bezárkózott zárdába szent falak közzé.

Mikor a gróf megtudta, hozzásietett, zárdakapujába be is zörgetett.

Kijön egy vén apáca, s kérdi kit keres:

-Hol van az a lányka, ki tegnap érkezett?

-Ide nem érkezett és ki sem mehetett!

-Add elő a lánykát, vagy rátok töröm a zárdát, a zárda szent falát.

Előjön a lányka talpig fehérben, haja rövidre vágva, s fel van szentelve.

A gróf zsebébe nyúlva kivesz egy karikát, oda nyújtja a lánynak, s a lány meg felel rá:

-Minek ez a gyűrű, hisz úgy sem hordhatom, hogy fiatal gróf lesz férjem ezt úgy sem mondhatom.

A gróf zsebébe nyúlva kiveszi pisztoját, agyon lövé a lánykát aztán meg Önmagát.

A zárda négy sarkában, négy szál gyertya ég, ott temetik és a vőlegényt!

(mi így tudjuk, Kárpátaljáról)

Nekem is másik verzióm van:

Magas hegyszikláról a völgybe nézek én, s látok 3ifjat ki csónakon halász.

A legeslegifjabbik királypárti volt s egy szegény leánynak már régen udvarolt.

Mivel a lány szegény volt nem lehetett övé, bezárkózott zárdák szent falai közé.

Hogy a gróf ezt tudta utána siet, zárda kapuján már be is csengetett.

Kijön egy vén apáca, és kérdi kit keres?

-Hol van az a lányka ki tegnap érkezett?

-Ide nem jött senki hisz nem is jöhetett.

-Adja elő a lánykát vagy felgyújtom a zárdát szentek lakhelyét.

Előlép egy lányka, talpig fehérben, a haja le volt vágva, mert fel volt szentelve.

A gróf zsebébe nyúlt és kiveszi pisztolyát sziven lövi a lánykát és azután önmagát.

A lányka fájdalmában, csak ennyit mondhatott:

-Hát a mi szerelmünk csak eddig tarthatott.

Az általam ismert:

'Magas kősziklákról a völgybe nézek én, látok három grófot ki csónakázni kész.

A legeslegidősebb kormánypárti volt, szeretett egy lánykát, ki kolostorban volt.

Megtudta ezt a középső és odasietett, a kapuján, a kapuján be is zörgetett.

Kilép egy vén apáca, kérdi kit keres. Keresem azt a lánykát, ki tegnap érkezett.

Nem érkezett senki, de ki sem mehetett.

Adják elő a lánykát vagy rájuk töröm a zárkát, a szenteket egyfalát.

Ekkor kilép a lányka, talpig hófehérben, haja rövidre vágva, felszentelve néz.

A gróf zsebébe nyúlva, elővesz egy karikát, átnyújta a lánynak, ki így felel rá:

Minek ez a gyűrű, úgysem hordhatom, öreg gróf az én apám , ezt nem tagadhatom.

A gróf zsebébe nyúlva, kiveszi a pisztolyát, szíven lövi a lánykát, utána önmagát.

A kolostorban már csak két szál gyertya ég, most temetik a lánykát s az ifjú vőlegényt."

Kicsit más olvasat a testvér képbekerülésével és árulásával. :D

Az én verzióm egy picit hosszabb. Még általános alsóban énekelgettük, főleg a napköziben... Érdekes, hogy milyen sokféle változata van. De a lényeg ugyan az! Szóval:

Egy magas kőszikláról a völgybe nézek én,

Három grófot látok, ki csónakázik épp.

A legeslegifjabb is már húsz éves volt,

Egy szegény leánynak régen udvarolt.

Mivel a lány szegény volt, nem lehet övé,

Kolostorba ment hát, szent falak közé.

Mikor a gróf megtudta, utána sietett,

A zárda kapuján már be is zörgetett.

Kijön egy vén apáca, s kérdi:

-Kit keres?

-keresem azt a lánykát, ki tegnap érkezett.

-Nem jött ide senki, de el se mehetett.

-Adjátok elő a lánykát, vagy rátok töröm a zárdát, a zárda szent falát!

Előlép a lányka talpig hófehérben, haja rövidre vágva, s fel van szentelve.

A gróf zsebébe nyúlva kivesz egy karikát:

-Gyere velem te lányka, apám kastélya vár.

-Minek is nékem gyűrű, hisz úgy sem hordhatom. A zárdában kell már élnem, és itt kell meghalnom.

A gróf zsebébe nyúlva kiveszi pisztolyát,

Szíven lövi a lánykát, s utána önmagát.

A lányka fájdalmában csak ennyit mondhatott:

-Szép szerelmünk hát csak eddig tarthatott...

A kolostor falában tizenkét gyertya ég,

Temetik már a lánykát, s a bátor vőlegényt...