". Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba" Ki, hogy értelmezi ezt az idézetet?

minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen. ezt valamiért elégikusnak érzi a lusta homo oeconomicus, és lehet hogy fel is lehet így fogni, de van egy végtelen, mértéktelen szépség is benne. Minden pillanatban újabb események horizontjaival találkozunk (eseményhorizont a fizikában, ameddig egy történés első lehetséges jelensége, a fénye elér), és más események horizontjaiban mozgunk.

Mivel eközben az univerzum folyton "gyengül" ( http://www.youtube.com/watch?v=ySqrCe489nI ), minél teljesebben kéne kihasználni a jelenvaló állapotokat az rend megtartására - mivel "Fejlődni" sohasem fog a világ, legfeljebb közel egyenértékű maradhat. Ha egy steril sivatagban egyszer csak buja dzsungel nő fel tele kultúrával, ki tudja mekkora érték az, még ha lokálisan és pillanatnyilag mértéktelen "boldogságokat" élnek meg az alkotói. De ezt a "pozitív" oldalát már nem tartalmazza az idézet, csak ha az "érték" absztrakt szintjén továbbgondoljuk.

Jó kérdés, hogy egy műalkotást, ami egy pillanat élményét rögzíti a jövő újrafelismerése számára, valóban azonosként ismerünk-e fel?. Maga a műalkotás nem értéktelenedik-e el az idő múlásával?...

Szerintem? szerintem de, és szerintem soha, semmit nem ismerünk fel azonosként. Van, amikor még értékes egy emlék, és van, amikor már elveszti a jelentőségét, és ez akkor is jelen van, ha nem ismerjük fel valamilyen konstans okból kifolyólag.

És végül, nem lehetne talán kétszer ugyanazt az értéket megélni?... A válasz talán az, hogy az értéknek nincsen mértéke. Ilyen szempontból az "érték" maga, azonos marad az idő múlásával, csupán mindig máshol helyezkedik el, hogy, valóban: "másként" éljük újra meg az "azonost", az entrópia kegyetlenségét vagy az ellene való küzdelem drámáját.

Légyszi nyugodtan/bátran kössetek bele ha találtok ellentmondást/hézagot a tökéletlen kifakadásomban! :)

És hát ilyen szempontból Heracleitos fizikus volt nem filozófus... :D

mázlisták, hogy az ő korukban még nem tettek ilyen különbségeket... (tessék egy elégia.. x) (fenébe hogy továbbgondolom: szal lehetne újra úgy hozzáállni mint akkor, ha megszűnne az a "konstans ok" amiért különválasztjuk a filót a fizikától, én pl elég haloványnak látom a határt, ha látom egyáltalán, de más emberekként más események horizontjában mozgunk. főleg pár ezer év beteltével.)

5/2.mondatába belekötögetek:) (csak kicsit:)

"Minden pillanatban újabb események horizontjaival találkozunk" Mi is változunk. A folyó is, a belépő is más. A tapasztaló alany és a tapasztalás tárgya a tapasztalás folyamatában folyton keletkezik és elmúlik. Ez adja az élő folyamatot. Ha visszatekintek - mint volt folyamatra-, egy holt dologként jelenik meg - csak emlék-, mert pont ez a szüntelen keletkezés és elmúlás már nem tapasztalható az emlékben. (Lehet kötözködni velem is:)