Titeket is felzaklat, ha belegondoltok abba, hogy egyszer meghalunk, semmivé leszünk?

Juan Ponce de León az örök ifjúság forrását kereste de nem találta meg. Állítólag közel járt hozzá, de indiánok mérgezett nyila által meghalt.

Ha van elég pénzed akkor szervezhetünk egy expedíciót és elmehetünk fellelni azt.

De tök jó lenne, elindulni egy kalandra, elhajózni bejárni a fél világot és még ha meg is találnánk a forrást...húú.

Tök jó lenne elmenni egy ilyenre. :)

Annál inkább zaklatja ez fel az embert, minél jobban érzi, hogy van tétje az életének.

Sokan úgy vannak ezzel, hogy " áh ugyan már, mit gondolkozol ezen ? " - azoknak vagy nincs sok veszítenivalójuk vagy tényleg nem gondolkoznak sokat.

A lényeg az, hogy ezeket a gondolataidat használd fel arra, hogy még inkább kihozd azt az életedből, amit akarsz és ne csak évek múlva, hanem minden pillanatodban. Élj a jövőnek is, de élj a jelennek is. Nincs annál nagyobb ostobaság, mint amikor valaki gyötrődésre ítéli magát azért, hogy " majd évek múlva " elérjen valamit - ki garantálja azt, hogy megéred azokat az éveket ? Nem azt kell ebből kivenni, hogy akkor vágd taccsra magad minél előbb, hanem azt, hogy akármilyen célod is legyen a jövőben, a jelent úgy próbáld azzal egyeztetni, hogy mindkettőt élvezni tudd - különben nem sok értelme van és nincs is rá garancia, hogy bármelyik is megéri.

Régebben én is ugyanígy voltam ezzel, Kérdező.

Nekem az segített, hogy elfogadtam, hogy ez a felállás, és nem tehetsz ellene semmit.Ezért kell kihoznod magadból a maximumot.Gondolj arra, hogy az életed itt és most zajlik, kár elpazarolni, főleg arra, hogy ezen gondolkodsz.Inkább próbálj meg minél több mindent csinálni, valósítsd meg az álmaidat, érd el a céljaidat, és amikor majd oda kerülsz, hogy itt a vége, akkor már nem fogod bánni.