Pink Floyd Another Brick in the wall című dala hogyan él ma tovább, illetve hogyan vonatkoztatható mai tanár-diák kapcsolatra?
A diákok mindig is a szigor és a kényszer ellen lázadtak. Az ellen, hogy megszabják nekik, mit csináljanak azzal szemben hogy mit akarnak ők maguk csinálni.
A dal tagadhatatlanul klasszikus. Bár a mondanivalóját nem érzem aktuálisnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem szerencsés a mai kor pedagógiájára ráhúzni. Ugyanis ez a dal több mint 30 éve született. Demagóg agymosást feltételeztek az oktatás által. Illetve az akkori pedagógiai módszerek sokkal radikálisabbak, egyszerűen durvák voltak. Ami a mairól messze nem mondható el.
Szerintem inkább csak zenei mivoltában él tovább, jelenleg kevésbé releváns mondanivalóval.
Ez az én véleményem.
Jó, hogy épp most vetetted fel ezt a kérdést, talán Te is nézted tegnap este a tévében a Fal című filmjüket? :-)
Ha nem láttad még, feltétlenül nézd meg, de más filmekkel ellentétben jobb ha előbb utána olvasol, hogy miről szól, mielőtt megnézed. A Wikipédián is találsz leírást a filmről. A dal és a videoklipp az akkori szigorú oktatási rendszert tükrözi, de ennél azért jóval több témát hordoz, gondolok itt arra a kalapácsos fasiszta szimbólumra, amivel találkozhatsz a Run Like Hell klipjükben is. A film ötlete szinte egyidejűleg jött az album készítésével, és akkor már gondolom ez alapján építettek fel a témát. A tanár tényleg csak egy újabb tégla a falban, de nem csak ő, hanem sok más fájdalom is. Tehát ilyen szempontból lehet mondani, hogy ma is aktuális, mert nem csak az iskolai bántalmazásokról szól, hanem arról, hogy egy elkeseredett ember hogyan von maga köré szépen lassan egy hatalmas falat, minden egyes tégla egy-egy rossz élményt jelképez.
Valóban láttam tegnap A fal című filmjüket. Szerintem is nagyon jó és gyönyörű szép pszichoanaltikus elemzést is lehetne akár róla írni, de inkább egy kor lenyomata. Hihetetlen, hogy vannak dalok, amelyek üzenete átkiabál egy másik korból.
Amit írtatok az oktatással kapcsolatban részben igaz. Ma már tényleg nincs az a merevség, ami akkor volt sajnos vagy szerencsére. Sajnos, mert a diákoknak már mindent lehet. Szerencsére, mert vége a megaláztatásoknak ilyen szempontból. Ám szerintem a megaláztatás másféle módon tovább folyik, amelyben egyik csatorna a kommunikáció. Szinte nem látok olyan diákot, aki ne mondaná, hogy elege van a mai oktatási rendszerből és legszívesebben menekülne. Szinte nincs olyan, aki valahogyan ne próbálná meg kiélni a szeretetéhségét, amit otthon nem kap meg. Ez vagy konformista vagy deviáns magatartás felé tereli. És ilyenkor jöhet be a we don't need no education sor. A szabadságvágy ma is hatalmas hiába élünk állítólag egy sokkal jobb és szabadabb világban valahogyan mégsem érzik ők ezt. És azt hiszem vannak, akik ma is építik a falat. Azaz inkább szeretnék lebontani, de nem sikerül. A tanárok néha más módokon de összetörik, szétzúzzák az illúzióikat, ami megint odáig vezet, hogy sebek beléjük égnek és kihatással lehet az interperszonális kapcsolataikra a későbbiekben is. Sajnos ezek szomorú tények. Szinte nincs is olyan, aki ne terítené be magát lepellel, ne hordana álarcot. Talán egy kényszer ez? De minden lepel és maszk egyszer lehull.
A Fal című filmben komoly spirituális megértéssel alkották.
A film nevelési kultúránkról szól és arról hogy hogyan állítanak fel nevelési módszereink érzelmi és mentális blokkokat a gyerekekben és hogyan kíséri ez aztán végig az emberek életét és ültetik ezeket a blokkokat örökletes betegségként újra és újra a szülők és a tanárok vissza a gyerekbe. Ki-ki azt ami benne van.
Ahogyan a nevelési kultúránk kezd elszakadni a régi hagyományoktól úgy válik majd egyre időszerűtlenebbé e kultikussá érett dal mondanivalója.
#5 folyt.
Természetesen a blokkok azok amik téglaként aztán falat húznak az ember lelke köré és egy idő után megbénítják és őrületbe kergetik azt.
#4
nevelési kultúránk még mindig rossz.
Másfelől a tanár is ember és gyakran sokkal magasabb minőséget képvisel mint az otthoni szülők. Viszont gyakran a tanárt hibáztatják a gyerekek olyan dolgokért is amit otthon kapnak vagy éppen nem kapnak.
A tanár van a célkeresztben és gyakran ő is kénytelen nyíltság és őszinteség helyett védekező testtartást felvenni. Tulajdonképpen nem az iskola feladata lenne a gyerekek őszinteségre és érzelmi inteligenciára nevelése. Ha ez meg lenne valószínűleg a tanároknak is kevesebb problémájuk lenne. De ez most csak 1 volt a sok közül. A jelenlegi helyzetét sajnos tanár szülő és maga a rendszer egyaránt felelős.
3. voltam. A kérdéseddel és a válaszoddal azt szűröm le, hogy szerintem nagyon jól láttad meg a helyzetet. Jó érzés, megnyugtató, hogy rajtam kívül más is elgondolkodott ezen. Nem tudok erre mit mondani, mert megfogalmaztad azt ,amit érzek. Tegnap óta, hogy láttam a filmet, sok dolog fut át az agyamon, főleg megkapó volt az egyik jelenet. .:
http://www.youtube.com/watch?v=v-ESh9l_SxE
Többször megnéztem ma, mert a vágyaimat és az agresszivitásomat eléggé tükrözi. A válasz a kérdésedre még mindig az, hogy minden sérelem csak egy újabb tégla a falban. Még mindig azt mondom, hogy nem csak tanár-diák kapcsolatról van szó, hanem az életben bekövetkezett megaláztatásokról, elnyomásokról. Sajnos ez ma is aktuális, néha szeretnénk diktátorok lenni, hogy megértessük másokkal, mi mit szeretnénk, mit tartanánk helyesnek. Amit linkeltem jelenet kicsit kifacsartan mutatja be a dolgokat, mert arról van szó, hogy Te b.*zi vagy, Te n.iger vagy, Te zs.dó vagy, Te Pattanásos vagy, mindegyikőtökben van valami hiba, álljatok a falhoz! Mindegyikőtökben lakozik a hiba, amiért Nekem szar az életem!
Ezek a megítélések ma is élnek, szóval mindenképp aktuális ma is a téma.
Ahhoz, hogy értékelni tudják, először is meg kéne érteniük. Nem csak a mondanivalóját, de magát a dalszöveget. Más szemszögből viszont ők sosem élték meg azt, amiről a dal szól, így meg aztán pláne nem fogják úgy értékelni, mint azok, akiknek eredetileg szólt. Egy újabb szempont, hogy ez a zene jelenleg nem igazán népszerű a gyerekek körében, pláne nem a népszerű "vezéregyéniségek" körében. Egyszerűen fogalmazva nem menő.
Az igazság az, hogy én sem a jelentéséért szeretem.
Nem is 30 éve voltam kisiskolás.
Tinédzserként nagyon megtetszett maga a dal, a hangulata, anélkül, hogy egy kukkot is értettem volna a szövegéből.
És most, hogy már nem csak a szöveget, de annak jelentését is értem (érteni vélem), valahogy nem érzem sokkal többnek. Eddig egy dal volt, amit szerettem. Most egy dal, amit szeretek, és valaha jelentős mondanivalóval bírt a szüleim korosztályának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!