Érezte-e már azt valaki, hogy nem idetartozik, idegen számára ez a kor?

Nekem a menyasszonyom mindig mondja hogy olyan vagyok mint aki a 20as, 30as evekbol jott. :)

Szeretem annak a kornak a szellemiseget, a regi filmeket, zeneket.

Bar hozzam a 80as evek is nagyon kozel all, akkor voltam gyerek es mar akkor is nagyon mas vilag volt. Vagyunk ezzel igy egyebkent joparan.

Nagyon sokszor éreztem már ilyet.

Azt szerencsére te is belátod, hogy az általad favorizált időszakban sem volt "móka és kacagás" az élet. Szeretem a régi filmeket (hiszen akkor még tudtak a magyarok is jó filmeket készíteni), de az az életforma tényleg nagyon kevés embernek volt a kiváltsága. A boldogság sem lehetett annyira felhőtlen, mint ahogy mi azt innen látjuk.

Valóban nagyobb volt az összetartás, az emberek még foglalkoztak egymással, nem facebook-on meg egyéb internetes eszközökkel kommunikáltak egymással, na de ez elmondható hozzánk sokkal közelebb álló korszakról is.

A kultúra iránti szeretetről kifejtett véleményeddel egy apró dologban nem értek egyet. Természetesen ma tényleg sokkal kevesebben szeretnek olvasni, művelődni. Azonban olyan drága a könyv, a színház, az értelmesebb újság, hogy az ember vagy nem tudja megfizetni, vagy sajnálja rá a pénzt. Sajnos ahogy akkoriban, úgy most se mindenki engedheti meg magának.

A többi gondolatoddal teljesen egyetértek, ezt én is észrevettem. Depresszió, életuntság, ez mind igaz. Az élet pedig csak úgy rohan, olyan, mintha tegnap lett volna 2009, szinte szállnak az évek, és észre sem veszem.

Ezért kellett a nagy liberalizmus, hogy az igazi értékeket nyomtalanul eltüntessék. Igazából kifejtetted az összes gondolatomat a témával kapcsolatban, úgyhogy nem tudok neked olyan hosszú választ adni, mint szerettem volna.

Ez a fogyasztói társadalom, az ilyen "celebeket" azért futtatják, mert hasznot hoznak a médiának, mert ez kell a népnek. El van korcsosulva az egész ország.

3-as válaszoló, ne vedd kötekedésnek (tényleg ne), de amiről te írsz, nagyon kivételes eset lehet. Onnan tudom, hogy én is egy Mátra közeli kis faluból költöztem el, mert nem lehetett tovább ott élni.

Rohanás kimondottan nincs, de csak mert hétköznap a normális emberek mind a városba mennek dolgozni, a gyerekek és kamaszok szintén a városba mennek iskolába, és csak a munkakerülők meg az öregek vannak otthon. Szóval van a csend és az unalom, amikor tényleg nem tudsz szólni senkihez, szerintem ez nem valami pozitív dolog (persze van akinek ez kell, hogy békén hagyják).

Ez a tábortüzes dolog is nagyon szép, de én ezt se tapasztaltam egyik falun se, sőt. A fiatalok 95%-a az internet előtt ül minden szabadidejében, és divat nézni a Való Világot meg az Éjjel nappal Budapest című szennyműsorokat. Az idősebbek pedig folyton szidják az embereket a hátuk mögött, és megy a rosszindulatú pletyka, ami nem tekinthető harmonikus baráti-szomszédi viszonynak. Alig van közös témájuk az embereknek, mindig egy harmadikat szidnak vagy panaszkodnak.

És akkor még nem is beszéltem a bűnözésről (c-típusú állampolgárok). A falusi összetartásnak pedig szép modern példája, hogy a falusi lány már szinte az összes falusi fiúnak "megvolt", nincsenek erkölcsök.

Álnosztalgia, majd elmúlik :)

Kultúra: Ma is vannak jó zenék, jó filmek (sőt...), csak meg kell találni. Mérhetetlen mennyiségű szellemi termék elérhető egyszerűen az internetnek köszönhetően.

Emberi kapcsolatok: Az emberek pedig alapvetően mindig ilyenek voltak. A mindennapi életről szóló történelmi dokumentumok legalábbis nekem ezt mutatják. Egy mai embernek sookkal több barátja van, és könnyebben találkozhat az ő személyiségének megfelelő társsal. Tény, hogy megváltoztak a kommunikációs formák, de ez csak kevesebb udvariaskodást jelent, az érzelmek nem változnak.

Ami a világot illeti, az rajtad is múlik, hogy milyen. Le lehet lassítani. Nyugodtan kapcsold kia mobilt, én már rászoktattam a családot az emailre, csak akkor hívnak, ha muszáj, a többi szám meg blokkolva van. Utcán füles be, és már is megszűnik a külvilág. Oszd be a napod, ne válallj túl sokat, és akkor lehet ráérősen hazasétálni vagy munka/suli után leülni egy picit beszélgetni.

Fel a fejjel, nézd az élet szebbik oldalát :)