A magyar íjászok jobbak voltak mint bármely más nép íjászai a honfoglaláskorabeli időkben?

Szkitáktól kezdve a közép-ázsiai nomád vagy félnomád népekig hosszú idő alatt fejlesztették ki ezt az úgynevezett "reflex" (visszacsapó) ijat, amelyet a lovon hátrafordulva komoly távolságokra is kilőttek. A lovasnomád taktikát a hunok, avarok, kazárok, besenyők és sok más nép is alkalmazta, évezredeken át. A nyugati páncélos lovagokat mindig becsapták, amikor látszólag megfutamodtak a harcmezőn. Azok azt hitték, hogy szétverhetik őket, a lovasnomádok visszafordultak és sűrűn hullottak a nyilak. Ezekből az ijakból kilőtt nyílvessző a páncélt is átütötte.

"A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!" talán nem véletlen ez a kérés.

A nyiluk volt modernebb, mint másoké a környéken. Ez a reflex-nyíl. Sokkal jobb a simánál.

Utolsónak: ij az, amivel lőni akarsz, nyíl (vessző) az, amelyet kilősz vele, ennek a hegye fémből készült, éles és hegyes, a vessző másik végén tollak vannak. Egyébként Budakalászon lehet ilyen lövészetre jelentkezni, tavasztól őszig, a jurtáknál.

Az ijj csodás, nem könnyű vele bánni, nagyon nagy erő kell hozzá, de ha megtanultad, akkor igen jól lehet vele lőni. (Nagy céltáblák vannak). Menj ki Budakalászra tavasszal, próbáld ki.

Az összes rokon népünk nagyon nagy íjász volt, mármint a Turáni népek, gondolok itt törökországra, mongóliára, azerbajdzsánra, avarokra. Ezek a népek mielőtt szétváltak volna külön népekre kifejlesztették a reflex íjat aztán a népek tovább fejlesztették kedvük szerint.

Az összes erdőspusztai nép ugyanezt a harcmodort követte, a szkitáktól kezdve. Lovasijászok voltak, nem Robin Hoodok (angolszász íjj hosszú, gyalogosan harcoltak). kicsi gyerekként tették őket lóra és megtanulták a hátrafelé nyilazást (kengyel feltalálása tette ezt lehetővé, a nyugatiak ezt nem ismerték). Úgy tettek, mintha menekülnének, a nehézpáncélos nyugatiak mentek utánuk, aztán megfordultak a nyeregben és jött a nyílzápor. És ezt mindig bevették a nyugatiak.