Létezik sajátos, magyaros észjárás?

Szia!

Mivel Németországban élek, a németekkel tudom, mint külföldiekkel összehasonlítani a magyarokat.

Vannak különbségek mind mentalitásban, mind viselkedésben, gondolkodásban.

1. Egy társaságban ha beszélgetnek:

Németeknél: egyszerre többnyire csak egy beszél, ha valaki mégis közbeszólna, ami a témától eltér, a német olyan, hogy annak ellenére nem hagyja elterelődni a témát más irányba, és mindig visszatér oda, ahol elvesztették a fonalat.

Magyaroknál: gyakori, hogy ahányan vannak, annyiféle témában beszélgetnek párhuzamosan keresztbe-kasul. Nem feltétlen csak egy beszél folyamatosan, s a többi 5 figyelmesen hallgatja. Ha valaki közbeszól, nagyon hamar elterelődik a téma, sokszor nem térnek vissza az eredeti témára, s nem derül ki, hogy az illető mit akart elmesélni először.

Vendéglátás:

Németeknél: ha meg vagy hívva egy német családhoz mondjuk vacsorára, akkor ott nem az van, hogy az asztal már meg van rakva minden jóval, s belépéskor már ott gőzölög az asztalon az étel. Legfeljebb valami apróságot, rágcsálnivalót tesznek ki kezdetnek, majd a beszélgetés közben nagyon lassan kerülnek elő a fogások. Egyáltalán nem sietik el, hogy finoman fogalmazzak.

Amennyiben megkínálnak valamivel, s te nemet mondasz, azt elfogadják, s nem kérdeznek többet. Traktálás, tukmálás náluk ismeretlen fogalom.

Magyaroknál: a magyar nagyvonalúan gondolkodik, ami azt jelenti, hogy a vendéget már érkezéskor "terül, terülj, asztálkám" várja, vagy legalábbis nagyon hamar meg lesz rakva az asztal minden jóval. Az étel szedésénél, jellemzően nagy porciót kap a vendég, s mintha ez önmagában nem lenne elég, még azután is kínálnak, hogy "de vegyél még!"

A nők:

Németeknél: általánosságban véve úgy gondolkodnak, hogy nem szükségszerű adniuk magukra, külsejükre, mert a férfi ne azért szeresse, válassza őket, hanem a személyisége miatt.

Magyaroknál: Még a legegyszerűbb körülmények között élő nő is jobban ad magára, mint egyes jólszituált német nő. Tehát nem is anyagiak kérdése, hanem gondolkodásé, illetve mások az igények.

Meghívás-fizetés:

Németeknél: nem szokás csak úgy meghívni a másikat egy italra, kajára stb., az általános gondolkodás az, hogy mindenki mindent magának fizet. Ha tegyük fel, első randi van, jellemzően még a nők sem hajlandóak elfogadni a férfitól meghívást, mert úgy gondolkodnak, hogy akkor azzal a nő megvásárolható lesz.

Magyaroknál: magától értetődő, hogy egyszer-egyszer mi álljuk a másik italát, megvendégeljük étteremben. Randinál is elfogadott, ha a férfi megívja a nőt valamire. Szintén nagyvonalúbb a gondolkodás.

Most ezek jutottak hirtelen eszembe, remélem ez segített valamennyit.

"egyszerre többnyire csak egy beszél, ha valaki mégis közbeszólna, ami a témától eltér, a német olyan, hogy annak ellenére nem hagyja elterelődni a témát más irányba, és mindig visszatér oda, ahol elvesztették a fonalat. "

Csak kíváncsiságból....mikor vitáznak, akkor is témánál maradnak? Mert magyaroknál kicsit szokás egyszerre 2-3 témáról veszekedni egymás után.

Persze, hogy van. És ez a nyelvünk egyik hozadéka is. Az emberek, ahogy gondolkodnak, folyamatosan próbálják verbálisan is megfogalmazni gondolataikat, még ha nem is mondjuk ki őket. Ezt valamilyen általa ismertt nyelven (jellemzően az anyanyelvén) teszi. Így az adott nyelv logikai szerkezete valamilyen szinten befolyásolja a gondolkodásmódját. Ha beszélsz folyékonyabban valamilyen idegen nyelvet, biztosan észrevetted, hogy azon a nyelven történő kommunikáció során egy kicsit másképp gondolkodsz.

Mivel a nyelvezetünk elég sajátos, így a gondolkodásunknak is bizonyára van egy sajátos jellege.

Szia sörpocak!

Igen.

Vitánál is lehetnek elkalandozások más irányba,, nem mondom, hogy nem, de sosem annyira, hogy a végén már azt sem tudják, hogy jutottak el például "Marika szép új ruhájának dicséretétől a szomszéd Józsi kutyájának a szidásáig".