Milyen az, aki cinikus?

"Cinizmus: először is egy ókori görög filozófiai irányzat. Másodszor, van egy hétköznapi jelentése, illetve ezen belül rögtön kettő.

Egyrészt azt jelenti, hogy valaki érzéketlenül, másokra tekintettel nem lévő módon, érdekvezérelten cselekszik és ezt nyíltan vállalja is, vagy nem nyíltan, de alig álcázott módon, esetleg sértő módon palástolva.

Cinikus pl. Kóka János megjegyzése: "A békákat sem kérdezik meg, amikor lecsapolják a mocsarat", vagy Lázár Jánosé: "Akinek nincs semmije, az annyit is ér". Cinizmus határát súrolja egy létszámleépítést "létszámhelyesbítésnek" vagy egy nagyobb áremelést "árváltoztatásnak" nevezni, ha mindenki számára nyilvánvaló, miről van szó.

Másrészt a fenti majdnem ellenkezőjét is jelentheti a cinizmus a hétköznapi nyelvben, pl. azt a fajta kritikát, ami az álszentséget vagy az "értékek" mögé rejtőzni akaró érdekeket akarja leleplezni. Ennek a fajta cinizmusnak az az elmélete az emberről, hogy teljes mértékben önző és érdekvezérelt, és amikor azt állítja, hogy nem önérdek vezérli, akkor hazudik, és ezt a hazugságot kívánja leleplezni. Ebben az értelemben "cinikusak" pl. Ambrose Bierce írásai, de sok más szatirikus szerzőé is."

Értelmező szótár:

cinikus

kiábrándult, részvétlen, az eszményeket elvető, minden nemesből gúnyt űző, hitványságát szégyentelenül beismerő. Cinikus mosoly, cinikus gúnyolódás. Cinikusan kijelentette, hogy a szerelemre fütyül, elég neki a pénzem is. Az ilyen felfogás, magatartás a cinizmus. A cinikusok ókori görög filozófiai tan hívei voltak, amely tan szerint a legfontosabb a lélek egyensúlya, a szenvedélyektől és a fényűzéstől való tartózkodás, a -KONVENCIÓK és az istenhit elvetése. A tan legismertebb képviselője Diogenész, aki állítólag egy hordóban lakott. Elnevezésük voltaképp gúnynév (künikosz a. m. 'kutyafi, kutyaszerű'), s korabeli ellenfeleiktől ered, akik azzal vádolták őket, hogy "eszménytelenek".