Ti nem tartjatok verforralo pofatlansagnak, mikor mindenfele "jotekonysagi szervezetek" zaklatjak a szegenyembereket, bevasarlas közben?

Szerintem a szegény eber sok esetben sokkal jószívűbb. Azonkívül meg sok kicsi sokra megy.

Amíg jól ment a szekér nálunk, addig annyi - de annyi emberen segítettünk és mind hátbadöfött!!! A gazdag ember megtanulja, hogy nem segítünk fűnek - fának!

Mára sajnos csökkentek a lehetősgeink és csakis úgy segítek, ami nekem nem "fáj". Pl. kinőtt gyerekruhát ajándékozok, résztveszek a cipősdoboz akcióban ilyesmi. Ha ilyen leszólítósok találnak meg, és pl. képeslapot árulnak akkor szoktam venni egyszer, a többinek meg azt mondom, hogy már vásároltam, köszönöm.

Nem háborodok fel ezen, de az tuti, hogy én nem "kéregetnék".

Szerintem ott próbálkoznak, ahol tudnak. Nyilván mennek a Rózsadombra is. A boltban sem a munkanélküli csóró a célcsoportjuk, valószínűleg téged sem néztek annak, örülj neki.

Egyébként én magam sok évet önkétneskedtem egyetem alatt, de pénzt a legritkább esetben adok csak. Tudom én jól, hogy a sok száz milliókat eltevő gyermekrák alapítványok (van vagy fél tucat) mindannyian jó kis gépjármű parkot meg ingatlanokat tartanak fenn a pénz jelentős részéből. Érdemes kicsit utánanézni adakozás előtt.

Furcsa ezt hallani, hogy az Élelmiszerbank vagy a Vöröskereszt "józan életű, erkölcsös kétgyermekes családoknak" nem adott még semmit.

Nálunk egy évben kétszer-háromszor van élelmiszeradomány-osztás. Itt javarészt "józan életű, erkölcsös kétgyermekes családok" kapnak...

Amúgy nyugodtan te is "felkerülhetsz a listára", keresd fel a családsegítőt, mondd el, hogy mi a bajod, a helyzet, milyen lehetőségek vannak. Hidd el, segíteni fognak...

Csak ugye néma gyereknek...

Abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy ismerem mindkét oldalt.

Nem vagyok gazdag. De hozzám is oda szoktak lépni kéregetők. És én is dolgoztam már olyan helyen, ahol kéregetni kell.

Attól függ milyen ahabitusod. Ha éppen kicsit jobban állsz, nem vág földhöz ezer forint, és még jól is érzed magad utána (már aki). De ha épp nem, akkor igencsak bosszantó tud lenni a kéregetés, miközben azon gondolkozol, hogyan oszt be két hétre, a heti mennyiségű élelmiszert.

A másik oldal:

valóban, szokszor a szegényebben, átlagosan kereső fizetésből hónapról- hónapra (ez a több) élő emberek adakoznak kisebb összegeket.

A gazdagok ritkábban. Van amelyik valamilyen más módon is megteszi, de a nagyrésze nem.

Én nem sokáig tudtam azt a munkát csinálni, mert sajnáltam azokat, akiken látszott, hogy bizony neki az az ezer forint is nagy pénz. És azért, hogy a csoportvezetőm/főnököm/felettesem - aki bmb-vel járt! - ne csesztessen... hát nem volt hozzá gyomrom.

Van akinek van. És van, aki rá tudja magát kényszeríteni - mert kell a munka- hogy csinálja, akkor is, ha nem érzijól magát közben.