Miért nem kedvelnek a gimiben? 16/l

Ez nagyon hosszú lesz, és nagyon megköszönöm, ha elolvasod.

Szóval. Gimnazista, 10.-es lány vagyok. Tavaly év elején még jóban voltam egy lánnyal, aki mostanra már totálisan az osztály menőihez tartozik. Egy másik lány kolis szobatársam volt, ő pl. már szóba sem áll velem...

Az osztályunk eléggé hierarchikus, bár mindenki szerint az a húúú, de jó osztályközösség vagyunk. Hát szerintem nem. Vannak a menők, vannak a nem menők, és vagyok én.

Totálisan egyedül maradtam.

Senki nem akar velem barátkozni, akárhogyan is próbálkozok.

Régi sulimban tök klassz baráti köröm volt, jól elvoltunk, mi volt, úgymond, az osztály központja. Nagyon szeretem a társaságot, és imádom, ha emberekkel lehetek, hülyülhetünk, bulizhatunk, szünetben dumálhatunk.

De sajnos ez most nem így van. Totál egyedül vagyok, nincs egy olyan osztálytársam sem, aki önszántából odajönne hozzám. Ha társaságra vágyom, úgy kell odanyalnom valakikhez, hogy szóbaelegyedjenek velem is.

Az évfolyamon vannak barátaim, akikkel elvagyunk, de nekik megvan a saját társaságuk, nem tudok minden szünetben hozzájuk menni. Nekem ez szörnyű érzés, úgy érzem, ez felőröl. Nagyon, nagyon rosszul vagyok miatta, néha a sírás kerülget.

Már megszólalni sem merek, totál csak vegetálok mindig.

Hiába barátkozom, viszonzást nem kapok, semmit.

Sosem gondoltam magamról, hogy aki régen jó humorúnak, szépnek, intelligensnek, és kreatívnak számított ennyire egyedül érezheti magát.

Fiúk felől sem kapok semmi pozitívumot, ilyen idős korban 1-2 "udvarló" már jól esne. Már ha nem is barátnőszerzés szempontjából, legalább, ha meg akarnának ismerni.

Nagyon erős gimibe járok, nem vagyok a legokosabb sem, és se olyan szépnek, gazdagnak meg aztán végképp nem számítok. Okos sem nagyon, persze nagyon sokat tanulok, csak erős a gimi, és nehéz.

Mi lehet a baj? Annyira rossz ez az érzés, hogy legtöbbször arra vágyom, hogy hazaérjek, bevágjam magam az ágyba és sírjak, de nagyon. És szerintem ez nem önsajnáltatás, szimplán reménytelennek látom a helyzetem. Ha 10.-ig semmi jobb barátot nem találtam magamnak az osztályban, már nem sok esélyt látok. Bulizni sosem hívnak, a véleményemre tojnak rá, azt se vennék észre, ha eltűnnék...

Sulit váltani nem akarok, mert ide bekerülni nehéz, és jó eséllyel vennének fel egyetemre, ha sikerül kiszenvednem még a hátralévő 1,5 évemet.

A benyalást nagyon gáznak tartom, aki csak úgy "pincsul" mások után, de komolyan nem veszik. Vagy nekem már csak ez maradt?

Annyira vágyom arra, hogy elhívjanak magukkal bulizni, szünetben szóba álljanak velem. Nekem ez olyan nehéz. Félek, hogy emiatt romlani fog az átlagom, és nem tudok úgy a tanulásra koncentrálni, csak magamba fordulok. És ha ez már el is kezdődött volna. Legtöbbször úgy sírom magam álomba, pedig lelkileg elég erősnek tartottam magam. Az, hogy nincsenek barátaim, nagyon úgy néz ki, ez a gyenge pontom.

1 igaz barátnőm van, és az ő osztályából van 2-3 lány, akikkel én is jól kijövök, de az nem ugyanaz.

Konkrétan nincs kimondva, hogy utálnak a többiek, a szemembe nem cikiznek, vagy hasonló. Szimplán csak nem érdeklem őket.

Lehet, hogy ezen nem is lehet segíteni? Nagyon utálom ezt. Rá fog menni erre a fiatalságom. Amíg mások kiélik a fiatalkoruk, én csak itthon ülök... :(

16/L