Miért nem kedvelnek engem a munkahelyen?
Sziasztok!
Szeretnék megosztani veletek egy szomorú történetet és szeretném tudni mi az oka annak, h mindig kirúgnak az állásomból!Több mint három munkahelyről küldtek már el,igaz, sokszor úgy éreztem, nem is vagyok való az adott feladatkörre, mindig többet szerettem volna elérni az életben!
Rengeteg sérelmet és megaláztatást kellett elviselnem az évek során...ill.munkám során gyakran kerültem konfliktushelyzetekbe,voltam párszor munkanélküli, nagyon megvisel ez a helyzet, h talán tényleg bennem van a hiba nem tudom mit csinálok rosszul...de hiszen nekem is van egy személyiségem, érzéseim ahogyan azoknak is akikkel együtt dolgoztam, és akik összeesküdtek ellenem a hátam mögött!Legutóbb egy kórházban dolgoztam egy szakrendelésen mint orvos írnok. A munkám az elején kicsit nehezen ment beteg kapcsolat, gépelés, előjegyzés, de hát elvállaltam mert örültem h egyáltalán találtam állást, azelőtt gyógyszertárban dolgoztam mint szakasszisztens. De onnan is elküldtek, állítólag leépítés miatt, de ott is sokat szenvedtem azért h elfogadjanak. De én megfigyeltem akárhova mentem már az első pillanattól kezdve nem voltam szimpatikus..
Az emberek tele vannak előítélettel, hú milyen fiatal és esetlen, vannak hibái is keveset mosolyog, esetleg keveset tud,nem vidám, vagy túl komoly..nem tudni valamiért nem vagy elfogadott és csak nehezen tudod kiharcolni az igazad. Most az történt, hogy azért rúgtak ki mert nem tudtam ellátni a munkám megfelelően, ami hazugság, mert az orvosok meg voltak velem elégedve, és sokat fejlődtem, és sok mindent kiderült utólag h már az elején el akartak küldeni engem! pedig még csak a próbaidős voltam. és ezt a munkát egy hónap alatt nem lehet megtanulni rendesen. A kollégáim nem voltak túl barátságosak és kedvesek velem. Sosem kérdeztek rólam. Nem is szóltak hozzám, ha én nem szóltam hozzájuk. A munkában segítettek azért..de nem vitték túlzásba az érdeklődést! A hátam mögött súgtak össze és senki sem állt mellém amikor megalázva kitessékeltek az ajtón!ráfogták a munkámra! az a kolléganő állandóan már az elején is úgy állt hozzám, h örült ha hibázok!úgy beszélt velem ahogy akart mások előtt, a betegek előtt lejáratott! és persze ő is szokott hibázni..de az nem volt baj.Ő volt a központban és mindenki az ő szavára adott, a végén sumákolt mindenki mikor közölték velem h ki vagyok rúgva,azt sem mondták, h sajnáljuk, egyértelmű volt nem szerettek valamiért...talán mert ők csak egyszerű emberek voltak,az egyszerű életükkel megelégedve, senkit nem bántottam, és próbáltam mindenkivel kedves lenni, az is voltam. Bár sokszor nem folytam bele a beszélgetéseikbe, nem is érdekelt az ő dolguk.voltak nyugisabb időszakok amikor úgy éreztem elfogadnak, de csak hallgattak mint a sír!Azt mondták, h öntörvényű vagyok!és h nem beszélek a magándolgaimról!a lehető legrosszabb véleménnyel voltak.annyi nem volt bennük, h a szemembe mondják a véleményüket!
Engem mindenhol kiutálnak! Kiállok a magam igazáért! és nem viselem el ha bántanak!
mikor odamentem és le kellett vizsgáznom a számítógépes rendszerből a belépési kód miatt..ehhez is kellett azért idő, h az adott rendelésen megtanuljam a program kezelését..Az a nő akivel a legtöbb bajom volt az elején megmondta, h már rég kellene vizsgáznod -egy hét munkába állás után- nem volt azért egyszerű..és ijesztegetett, ha nem sikerül keményen megbüntetnek--elmentem hát vizsgára..előtte közölte, hogy biztos el akarok menni?mert ne őt hibáztassam, ha nem sikerül és ha nem vagyok még felkészülve rá..elmentem levizsgáztam! ahogy visszaérek közli mindenki előtt az irodás lányok előtt, h jaj te már dolgoztál valaha itt a kórházban neked ez könnyű volt..! nem is gratulált..ez volt az első dobása.
mindig kritizálta a munkámat! és beleszólt mindenbe! Rikácsoló láng vörös haja! sápadt arca és igénytelen smink és frizura ő volt ..XY! esküszöm h sosem akart nekem jót! csak mondogatta h jót akart..de én mindenen megsértődöm! álca volt mindent! ügyes volt a játékaiban!
Ha valaki nem hódolt be nála az szedhette a sátorfáját!
az elején nehezen ment a gépelés a munka egész folyamatát átlátni ki kicsoda és mit akar és miért jött és milyen vizsgálat és hova irányítsuk. nehéz volt na.időt nem hagytak.Az elején nehézkes volt de belejöttem, és annyira, h az többségében velem íratták a leleteket az orvosok és volt, hogy "vöröst mellőzték" elindult a lavina...háttérbe szorult! mindent elkövettem h beletanuljak a munkába, tisztességgel és ezt hangsúlyoznám is! Mégsem voltam jó! a betegek vigasztalásában ott voltam, segítettem vetkőzni, meghallgattam panaszait fájdalmukat, egyszer szólt is vörös" h nekem nem dolgom a beteget vigasztalni! mindenben keresztbe tett nekem!orvos előtt cseszegetett!!azzal az .. egy örökös pletykázó,ki ha nem én meg én vagyok a világközpontja hátulról jövős" személyisége volt!nagy hangja volt nagy szája!és mikor szóltam neki h nem a betegek előtt kéne szólnia a hibáim miatt !kikérte magának!hangoskodott! és sajnos nem tehetek róla de volt egy orvos doki akinek irtam lelet..ő meg megkedvelt, gyakran járt be hozzám, pedig nem kezdtem ki vele..és ezt is a szememre vetették, h milyen vagyok!talán emiatt is akartak elküldeni!! Én csak barátságba keveredtem az orvossal, beszélgettünk sokat jókat! de már ő is elpártolt tőlem, amiótaa kirúgtak! és a vörösnek adott igazat, miután megmutatta neki azt a levelet amit róla és az egész bandáról írtam! és nem sértőeket nem alpári módom, hanem ami a szívből jött ami történt amit véltem, h úgy történt, h befeketíttek irigységből!féltékenységből mert én senkit sem bántottam és mert csak egyedül abban a levélben védhettem meg magam a kétszínű emberektől! hazudtak a hátam mögött! a sérelmeket amiket a munkám során kaptam! nem tudok az ő kedvükért tökéletes lenni amilyennek akarják h legyek..más voltam mint ők és ezért nem szerettek ! és nemcsak itt hanem másutt sem!
válasza:Szia. Megdöbbentett amit írtál, mintha az én történetemet olvastam volna vissza. Velem kb. ugyanez történt de nem most hanem 2001-2002-ben. Amikor pálya kezdő fiatalként, nagy reményekkel és örömmel kezdtem a munkát egy kórházi osztályon. Sajnos az elején kiderült hogy a "kolléganő" egyáltalán nem kedvel. Soha egy szót sem szólt hozzám, még köszönni is alig akart. A betanítás meg...hagyjuk. Egy két mondatban elintézte hogy kell pl. egy részletes záró jelentést írni, nem mondta el a rövidítéseket, sem más egyéb nélkülözhetetlen adatot. Mivel egy gép volt az irodában ő azt reggel el foglalta (6-ra járt míg nekem 7-re kellett), nekem jutott a lótifuti munka, az orvosoknak büfébe rohangálni, csekket befizetni stb. Így persze hogy nem tanultam semmit. Aztán egyszer csak minden előzetes egyeztetés nélkül elment 2 hét szabadságra. Én meg ott maradtam és azt sem tudtam mit hogyan. Némelyik doki kedves volt és segített, de volt aki elhordott minden bénának meg szerencsétlennek, és nem értette hogy lehet az hogy nem tanultam még meg mindent. Hiába is mondtam hogy a kolléganő nem igazán volt együttműködő, nem hittek nekem mert ő már nagyon régóta ott volt és bár előttem is 2-3 alkalmazott ment el aki ugyanígy nem tudott vele együtt dolgozni, azt betudták az ő hibájuknak. Mikor én akartam szabadságra menni és előző nap szóltam meg a drága kolléganő fel volt háborodva hogy miért csak most szólok és hogy ennyibe sem nézem stb.Holott mikor ő ment szó nélkül tette. Pár hónap múlva felmondtam de valószínűleg úgyis ki rúgtak volna.
Egy másik helyen (még a kórház előtt) ahol kereskedelemmel foglalkoztam ott sem igazán kedveltek a többiek, pedig tanulékony vagyok, de mivel ők anyagilag jól álltak és menő drága ruhákat engedtek meg maguknak míg én nem, sokszor olyanokat mondtak hogy miért járok rongyokban, vegyek fel normális ruhákat, így nem mehetek ki emberek közé stb. Megvádoltak hazugsággal, kekeckedtek ha beteg lettem és táppénzre kerültem és rendes ebédszünetet sem tarthattam.
Szerencsére volt pár olyan hely is ahol nem találkoztam ellenségességgel, sőt baráti viszonyba kerültem a kollégákkal. De ahogy a soraidat olvastam bennem is felidéződtek a régi rossz emlékek, amik miatt mai napig kevesebbnek érzem magam másoknál. Okos tanácsot adni nem tudok, de mélyen együtt érzek veled és remélem hogy sikerül majd túl lépni ezeken a negatív dolgokon, valamint hogy olyan munkahelyet találsz ahol méltó bánásmódban részesülsz. A hozzá állásod jó, ne is hagyd magad és légy erős. Sok sikert hozzá!!!
válasza:Üdvözöllek titeket :D.
Én vagyok a 3.
Kereskedelemben dolgoztam és ugyanígy jártam, nagyon megalázó volt :(. Mindig piszkáltak az öltözékemmel és hogy én sumákolok, holott egy másik lány sumákolt, aki viszont szimpatikus volt a többieknek.Hamar az új üzletvezető barátnője lett és bevették a helyemre a testvérét, direkt olyan helyzetbe hoztak, hogy el tudjanak küldeni. Az okát nem tudom, de ezek után továbbra is megmaradtak a nehézségeim.
Talán szervezhetnénk egy ilyen baráti találkozót :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!