Mit tegyek, nagyon nem találom a helyem? 16L

Régebben is voltak ilyen problémáim többféle társaságban. Gondolkoztam suliváltáson, de félek hogy egy idő után ott is ugyanez lesz.

Az elején mindig lelkes vagyok és mondhatni népszerű is. Aztán kezdem elengedni magam, egyre kevesebb energiát belefektetni abba hogy mindenki kedveljen (mert már van egy képem arról hogy valamennyire szeretnek tehát elkényelmesedem) és aztán történik valami és mindg úgy jövök ki hogy mindenki iránt közönyös , flegma vagyok és egyedül vagyok, kívülálló, nem zavarok senkit, de nem is vagyok fontos senkinek... Viszont most elkezdődött egy új szakkör ahol csupa hasonló ember van mint én, mert színjátszós, tehát ott is van sok művészlélek. És pl egy srác mondta hogy tökre bejön neki a stílusom, meg nagyon jó érzés volt sok új ember előtt lenni mert ítéletek nélkül nyitottan fogadtak és teli voltam önbizalommal. Meg sulin kívül vannak ronda ügyeim, sulin kívüli barátokkal, ilyen partizós, pasizós, piás, füves dolgok de a suliban csak egy elveszett lélek vagyok aki nem találja a helyét. Szóval hiába bulizok annyit mint a menők, nem vagyok az mert nem tartozom ahhoz a társasághoz. MInden osztályban van pár ember aki odatartozik de az már rég kialakult és eléggé összeszokott, zárt. Akikkel eddig jóban voltam őtőlük nagyon eltávolodtam, amikor elkezdtem sokkal önálóbb lenni, másokkal barátkozni, akkor "romlottam le" így erkölcsileg tehát a bulik miatt. És már nem érzem hogy megértenének, hogy szükség lenne rám. mindenkinek van a társaságon belül egy párja és nekem nincs és nem tudok kivel lenni mindenhol feleslegesnek érzem magam. Nehéz ezen változtatni mert az egész életkedvem elmegy ha a sliban vagyok ezért bezárkózom és nehéz ápolnom a kapcsolataimat. Van 2 lány akinek elmondhatom a problémáimat, az osztályon kívül és ennyi.. Osztályon kívül van önbizalmam mert így valamennyire foglalkozom a jövőmmel, olvasok, bulizok ugye, meg akik fontosak azokkal találkozom... Nem érzem hogy az osztályban valakivel is egy hullámhosszon lennék, hogy lenne aki megértene.. Mindenki nagyon távolinak és másnak, gyerekesebbnek tűnik vagy zárkózottnak, túl csendesnek visszafogottnak, korlátolják magukat.. Csak ez így elég rossz.. Jobb lenne tiszta lappal új életet kezdeni és nagyon odafigyelni az elején hogy tartozzak egy nagy jó társaságba egy legjobb barátnővel vagy úgyis mindenhonnan ugyanazt hozom ki és felesleges? Fuldokolva érzem magam.. 10.-es vagyok