Kik a hétköznapi emberek? Te annak tartod magad?

Bizonyos szempontból igen, más szempontból pedig egyáltalán nem.

Nem, mert 10 éve énekelek, és ez rendszeres koncerteket is jelent, amit nem a médiának, hanem a tényleges közönség-érdeklődésnek köszönhetünk (bár pont a média-szponzor-hátszél hiánya miatt nem lehet így ebből megélni).

Igen, mert ugyanúgy tanulok és dolgozom munkahelyen (már ha éppen van munkám) ugyanúgy nehéz munkát találnom, mint bárki más esetében.

"Én a kérdést a gondolkodás módra értettem, nem a mindennapi életre."

Gondolkodásmódban a hétköznapiság azt jelenti, hogy a gondolkodásmód átlagos.

A gondolkodásmód két dologtól függ, az adottságoktól és attól, hogy az ember mit kezd az adottságokkal. Adottságon azt értem, hogy pl. az intelligenciánkat nagyrészt örököljük. A másikon azt értem, hogy valaki hiába intelligens, ha ezt nem használja semmire.

Az átlagember gondolkodására az jellemző, hogy van egy szakmája, amihez ért, és ezen kívül bonyolultabb, összetettebb dolgokkal nem foglalkozik. Így a gondolkodása annak a kultúrának a lenyomata, amiben benne él. Ez a kultúra a leghallgatottabb rádiók, legnézettebb tévék és legolvasottabb könyvek és újságok által meghatározott kultúra, valamint az a gondolkodásmód, amit ezekből a forrásokból a többi ember közvetít felé. Természetesen a tömegek az igényeiken keresztül visszahatnak az újságra, tévére, rádióra és így keletkezik egy viszonylag egységes kultúra és értékrend, tele a szokásos hiedelmekkel, amelyek egy része igaz, egy részük hamis, egy részük pontatlan. Van egy közerkölcs, van egy közös értékrend.

Nem átlagosnak azt az embert lehetne nevezni, aki eltér a közös átlagos kultúrától, közerkölcstől, értékrendtől stb.

Pl. ha valaki szakít a társadalom értékrendjével, akkor ebből a szempontból nem átlagos. Pl. ha valaki úgy dönt, hogy felrúgja az erkölcsöt, és megrögzött bűnöző lesz, akkor ezzel egy speciális életformát vesz fel. Szintén speciális életforma az, ha valaki mondjuk nemet mond az anyagi értékekre, a hatalomra, hírnévre, státuszra stb., és elvonul remetének vagy csavargónak.

Végül, a gondolkodás szintjén valaki akkor nem átlagos, ha az agyát másképp használja, mint mások. A legtöbb embernek pl. azért van véleménye a dolgokról, hogy el tudja helyezni magát valamilyen csoportban, ahol osztják ezt a véleményt. Nem az az érdekes, hogy ez a vélemény igaz-e, hanem az, hogy népszerű-e, lehetővé teszi-e, hogy sok emberrel együtt sörözhessünk. Pl. a "mindenpolitikusgazember" egy olyan vélemény, amiért hátbaveregetés jár minden füstös kiskocsmában. Régen egy falusi párttitkár kommunista volt, azaz párttag, amiért hátbaveregetés és egy sörre meghívás járt Pesten a kongresszuson. A faluban pedig buzgó hívő volt, és járt a templomba, mert így együtt borozhatott a plébánossal és a falu asszonyai pozitív értelemben pletykáltak róla, tehát népszerű volt. De bárki tud említeni olyan fodrászt, aki az összes ügyfele nézeteit osztja (mindenről), vagy hasonló taxisofőrt. Nem átlagos viszont a tudósok, gondolkodók gondolkodása, mert ők gyakran nem azért használják az agyukat, hogy csapódhassanak valakikhez, hanem azért, mert kíváncsiak az igazságra. Ugyanez motivál sok elkötelezett politikust, lázadót, forradalmárt, költőt stb. (természetesen messze nem minden politikust vagy értelmiségit, sőt!) Az átlagember egyrészt tiszteli őket, amiért nemcsak a napi betevő falat érdekli őket, hanem más értékek is, másrészt viszont tisztán érzi azt is, hogy igazságok nevében lehet az igazán nagy bűnöket elkövetni, szóval az ilyen emberek veszélyesek is.

Ha valaki nem hallgat rádiót, nem olvas újságot, nem néz tévét, hanem mondjuk rengeteg magas színvonalú könyvet olvas és sokat gondolkodik, az is másként fog gondolkodni, mint a többség.

De azt mindig tudni kell, hogy még senkiből nem lett nemátlagos ember csak azért, mert nem akart átlagos lenni. A legátlagosabb emberi tulajdonság irtózni az átlagosságtól.