Mit tegyek, úgy érzem senkire sem számíthatok?

A szüleim elváltak, apukámat nagyon ritkán látom, anyukámnak voltak/van új pasija, akivel jól elvan, bár a szüleim ebből a szempontból nem annyira érdekesek. Sosem voltam velük a legjobba, de azért baj esetén törődnek velem. De nem a szüleimből áll az élet.. Az osztályban nem találom a helyem, nincs "egy legjobb barátnőm", vagy aki van, annak van más legjobb barátja és ez rosszul esik. Az életben vannak jó barátaim, de nagyrészt én keresem őket és ritkábban találkozunk. Szeretnék már egy pasit, egy komoly kapcsolatot de még nem volt, csak bulizós pasizások, abból pedig sok, de ezen már továbbléptem. Mármint a bulizáson. És itt az egyik baj, hogy már sok volt és sok durva bulim volt minden héten, és elkezdtem komolyan foglalkozni magammal, a jövőmmel, hogy mit akarok, a céljaimmal, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ha itthon vagyok pénteken és szombaton este 8-9-re akkor már úgy érzem nincsenek is barátaim. Pl. már nem hívnak bulizni sehová... fogok járni új körökbe, ahol kicsit felfrissíthetem majd az ismertségi körömet és ez pozitív gondolatokkal tölt el, de akkor is.. Most is itthon ülök, az egyik legjobb barátnőmmel találkoztam, de úgy érzem keveset voltunk együtt, mert haza kellett mennie. Találkoztam hazafele egy lánytársasággal akikkel voltam bulizni néhányszor idén, mentek épp bulizni, én meg "megyek haza". Itthon ülök egyedül, senki sincs itthon, anyum a pasijával van valahol, én meg mit csinálhatok? Nézhetek filmet, olvashatok, netezhezek , de ennyi... Persze nem akarom ugyanazt mint pár hete volt, hogy mértéktelenül szétbulizom az agyam, mert megkomolyodtam, de akkor miért vagyok ennyire magányos? Mindig elmezgetem magam, szóval tudom hogy milyen a személyiségem, hogy mindig kívülállónak tartom magam, meg nem találom a helyem soha, de akkor akármilyen élethelyzetbe ezt látom bele akkor? Mert tulajdondonképpen mindig ide lyukadok ki..

16 leszek, L