Nem számíthatok soha senkire, nincs senkim pedig néha jó lenne. Mit tegyek?

Mindent megbántam már amit eddig tettem és most már próbálok emberként viselkedni de sokszor feladom. A családom szerint örökre vesztes maradok rájuk már régóta nem számíthatok egyszerűen nem akarnak elfogadni bármit teszek már nem bíznak bennem, a barátaim a hosszú évek alatt eltüntek de nem hibáztatom őket. Bocsánatot többször már nem kérek mert csak rontanék a helyzeten. Most jöttem rá hogy egy embernek mekkora szüksége van a családra vagy legalább egy barátra akire bármikor számíthat. Rosszul esik de magamnak kerestem hallgatnom kellett volna rájuk. Beletörődtem már hogy nem lesz feleségem mert egy ilyen emberre egy nőnek sincs szüksége akinek van esze de azért néha elgondolkozok azon hogy milyen lenne. Sokszor azt várom hogy mikor lesz már vége ennek az életnek mert ez katasztrófa. Akárhogy nézem sehogy se jó, kezdem azt hinni hogy a jó pillanatokat is csak képzeltem. Nem sajnáltatom magam, tényleg nem bírom már és nem tudom hogy mit tehetnék hogy visszakapjam azokat akiket szeretek.

34/F