Szerintetek melyikőnknek van úgymond "igaza"?

Tulajdonképpen nem is erre vagyok kíváncsi, hanem inkább valahogy arra, hogy jól gondolom-e ezt, jogosan csinálom ezt, vagy hülyeség?

Szóval van egy ilyen alapvető problémám, hogy ha önmagammal teljesen rendben vagyok és nem gondolok bele úgy a dolgokba negatívan, akkor minden teljesen rendben. Azonban mostanában megint elkezdtem rosszul érezni magam az osztályban, az a fő problémám, hogy nincs egy biztos pontom, egy legjobb barátom, viszont a társaság ahol ugyanakkor szilárdan ott vagyok, mindenkinek van, és így kényelmetlenül, kívülállónak érzem magam. Van egy lány akivel a legjobban vagyok/voltam, viszont neki van más akivel jobba van, mint velem, sokkal de sokkal többet foglalkozik vele... Pl mindig nekem kell odamennem ahhoz a lányhoz, ha beszélgetni akarok vele. Egész nap ül a helyén, általában a társaság az ő padjuknál (a legjobb barátja mellett ül) tanyázik, de ha pl máshol akkor ő ritkán megy oda, de azért inkább odamegy, mint mondjuk hozzám. Nem akarok harmadik lenni ott náluk ezért cask akkor megyek oda hozzá ha van ott még rajtam és rajtuk kívül valaki. De ha én nem megyek direkt hozzá akkor nem jön oda, és nem is bsezélünk.. Ez nagyon rosszul esik.. Viszont ő is érzi hogy van valami bajom de egyszerűen nem hinném hogy leesne neki hogy ez a baj.. Szerintem egy egyenrangú barátságban néha én megyek oda hozzá néha ő, felváltva szervezünk programokat, stb... nagyon fáj hogy egyoldalúnak tűnik ez az egész.. Viszont amikor régebben voltak ilyen gondjaim és elmondtam neki akkor meg jaj de hülye vagyok stb.... Szóval ha beszélünk akkor egy ilyen felszínes kapcsolat van de nem keresem és éreztetem vele hogy vele van bajom...

16L