Mi bajuk az idős embereknek?

A kulcsszó amit keresel: oxitocin.

Sajnos ennek a csodálatos hormonnak a termelődése idővel nagy mértékben csökken. Mindenre kihatással van, az egész látásmódunkra hat. Ahogy megéljük a világot. Ezt olvasd el:

[link]

Az előző válaszoló elég jól leegyszerűsítette a dolgot. Egy hormon, és mindenre megvan a válasz. Gépek vagyunk, nem is emberek, vagy mi? Én mondjuk sok idős embert ismerek, sokkal találkoztam, aki nem bunkó. Éppenhogy ritkán látok egy-egy ilyet. Ez nem mond ellent az oxitocin-elméletnek?

Talán azok lesznek bunkók, akiknek nem jól sikerült az élete, netán olyan házastársa van, aki mellett nem érzi jól magát, de mégis együtt maradtak. Rossz lehet minden nap ezzel szembesülni. Meg ebben a társadalomban többek közt ők azok, akiket már semmire nem tartanak, akik a társadalom peremén élnek. Itt jó ideje már a fiataloknak sem túl fényes az élete, jövője, akkor egy öregnek vajon mennyire lehet az? Hiszen minden, ami esetleg van, az csak a fiatalokról szól...

Én olyannal találkoztam, hogy megyünk szembe, közöttünk egy ajtó.

Felé nyílik - normálisan ilyenkor úgy néz ki a dolog, hogy kinyitja és beenged engem.

Hát nem. Kitüremkedik mellettem a nyíló ajtón, és közben morog, hogy "majd, ha kimentem!"

Persze: úgy gondolja, hogy majd ő átmegy az ajtón, az ismét becsukódik mögötte, én majd kinyitom újból és átmegyek rajta, ahogy tudok. Kívülről kulcsos ajtó.

A kor nem mindenkinek adja meg a bölcsességet, az biztos.