Mit tegyek ezzel hosszútávon?

A barátaim közt én vagyok a "pszichológus", aki mindenkit meghallgat és jó tanácsokkal látja el őket... Viszont a természetemből adódóan túl meggondolatlan vagyok a saját ügyeimmel kapcsolatban. Minden kínos/veszélyes/gáz ügy, amibe belekeveredek, úgy végződik, hogy tanulok belőle, levonom a következtetéseket, egy gazdag (de rossz) tapasztalatnak, egy leckének fogom fel... De miért kell mindig mindenbe belekeverednem, hogy megtanuljam a dolgokat? Így egy egész életre megtanulom a dolgokat, amik később az elveimet alkotják majd. Azért tartom ezt jobbnak, mint hogy óvakodjak mindentől és ne csináljak semmit, mert úgy gondolom így hitelesebb, igazabb ember leszek, ha a saját bőrömön tanulom meg a dolgokat és nem mindenféle fennkölt elvet vallok, hogy hogyan is kell élni... csak félek, hogy egyre durvább dolgok történnek majd velem, mert eddig mindig mázlim volt, és épphogy nem történt meg velem a legrosszabb, csak annyi hogy tanulni tudjak belőle.. amúgy ilyenkor mindig enyhíti ez a lelkiismeretem, hogy "na ezentúl", stb..

16L